F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Koppány Tibor: A gátai számadáskönyvek. Adatok egy 17. század eleji dunántúli uradalom építkezéseihez

utóbbi helyen azonban kiemelték, hogy a szokásostól eltérő, nagyméretű tégláról volt szó. A Szombathely melletti Toronyban még a 18. század közepén is 1 forint és 20 dénárt fizettek 1000 tégláért a téglásmesternek, a természetbeni juttatás mellett.

14 A Batthyány uradalmakban egy öl bányában fejtett kőért 50-60 dénárt fizettek, alig kevesebbet, mint Gátán. Az égetett mész árára vonatkozóan összehasonlítási alap egyelőre nem áll rendelkezésre. A Batthyány-uradalmakban ugyanis kemencénként fizettek, bár egy-egy kemencét 2 köböllel számítottak, köbölönként 2 forinttal. Ugyanígy ismeretlen a fa ára is, amely attól is függött, volt-e az uradalomnak erdeje, s ha nem, milyen távolságról kellett azt szállítani és milyen módon. A zsindelyt 1000 darabonként majdnem mindenütt egy forintért adták a 16. századtól kezdve,

15 ennyi volt az ára az 1630-as években a Batthyány-uradalmakban is. A zsindelyfedéshez, illetve az ácsmunkához szükséges kovácsoltvas szeg ára is nagyjából hasonló volt a Rohoncon és Németújváron fizetett árakhoz, s a vas mázsáját ugyanúgy 4-5 forintért vették. A faragott kő ablakkereteket a Batthyány-uradalmak a szomszédos osztrák területekről 4-5 forintért, az ajtókereteket 6-8 forintért szerezték be, ezek ára tehát lényegében azonos volt a gátai árakkal. Az ajtókra és az ablakokra készülő pántok és zárak ára is azonos volt, egy-egy rászögezett, doboz formájú ajtózár ott is 1 forintba került. Az ablakokba kerülő, kisméretű tányérüveget ott ezer darabonkint 5 forintért vásárolták, ami lényegesen drágább volt a Gátára és a Galántára vettcknél.

16 Az alkalmazott mesteremberek A gátai építkezések kőművesmunkáit a számadásokban szereplő Hans Paur Baumeister végezte legényeivel. Az utóbbiak létszámát Habardi nem jegyezte fel. Paur mesterről a számadások semmi közelebbit nem árulnak el, ezért csupán feltételezhető, hogy vagy a Fertőn túli, németajkú városokból vagy osztrák területről szerződtették. Kisebb karbantartási vagy kisegítő munkára alkalmazták a „vén kőmives"-t, aki a gátai építkezés előtt Fehéregyházán, később Galántán dolgozott. O esetleg uradalmi jobbágymester lehetett. A számadások említik még a kismartoni, a galántai kőművest és a Liendert nevűt, akikről azonban ugyanúgy semmi további nem tudható. 1634-ben kőtörő, vagyis kőbányász dolgozott az uradalomnak, aki „az Pronkerhclj baniaban követ törtt". A számadások hat esztendeje alatt nevük említése nélkül szerepelnek az ácsok, akik közül egy bruckit (Bruck an der Leitha), egy pozsonyit és egy feketevárosit említenek. Az új kastélyhoz egy-egy margitbányai és deutschaltcnburgi kőfaragó készítette az ajtó- és ablakkereteket, lépcsőfokokat, ők azonban nem a helyszínen, hanem a lakóhelyükön levő műhelyükben dolgoztak. Habardi Mihály számadásaiban külön szakma képviselőjeként szerepel még a nádfedést készítő tetőfedő, a téglavető, a téglaégető és legényei, valamint a pince földjét kiásó lengyel tóásó, ugyancsak legényeivel.