F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)
MŰHELY - Koppány Tibor: A gátai számadáskönyvek. Adatok egy 17. század eleji dunántúli uradalom építkezéseihez
Az elkészült épületben több asztalos dolgozott az ajtókon, ablakokon. Közülük név szerint Márton mestert és Winket említik, rajtuk kívül szerepel a csonka asztalos és a keresztúri, meg a pordányi 2 legényével. Az utóbbiak közül bármelyik azonos lehetett Mártonnal vagy Winkkcl. A zárakat, pántokat, kilincseket gyártó lakatosok közül a brucki aligha dolgozott Gátán, tőle ablakkeretekhez szükséges vasalást vásárolt Habardi. A helyszínen dolgozott viszont a név szerint megintcsak meg nem nevezett kismartoni, galántai és beckói asztalos. Az utóbbi, aki a legtávolabbról jött, szerelte fel a másutt vásárolt ajtózárakat. A Bécsben és Bécsújhelyen vásárolt üveglapokból a Galántáról hozatott üveges készítette az ablakszárnyak üvegezését. A kastélyépítés befejezése körül szerepel a mai kéményseprővel azonos kéménytisztító, akinek neve és származási helye egyaránt ismeretelen. Neve említése nélkül szerepel az uradalmi kovácsmester is. Habardi Mihály számadáskönyveiben többször említi a kertészeket. Munkásságuk nyomán valószínűleg elsősorban konyhakert létesült, bár nem lehetetlen, hogy virágoskertet is telepítettek. A név nélkül szereplő lakompaki és galántai kertészek mellett a Mátyás nevű már helybeli, uradalmi ember volt. A számadáskönyv tételei szerint a három kertészen kívül 13 féle szakma 30 mesteremberét foglalkoztatták a gátai építkezések éveiben. Nagyrészük a viszonylag közeli, nyugat-dunántúli vagy ausztriai tájról érkezett, volt azonban köztük olyan távoli, mint a beckói asztalos, vagy a lengyel tóásó és legényei. Legtöbbjük származási helye ismeretlen, az ismertek mintegy 10-12 helyről valók voltak. Bár tágabb értelemben vett általánosításra nem alkalmasak a gátai számadások építési adatai, mégsem érdektelen felfigyelni arra, hogy egy újonnan szervezett uradalmi központ kialakításához milyen nehéz dolog volt a legszükségesebb építkezés megszervezése, az annak lebonyolításához elengedhetetlen mesteremberek megszerzése. A munkaszervezés és a munkabérek A nagyobbrészt nevük említése nélkül szereplő mesterek béreire vonatkozó adatokat is tartalmaznak Habardi számadásai. A munkabérek nagyságrendjén, összegén, illetve a Gátán vagy Gátára bedolgozó iparosoknak juttatott, természetben fizetett járandóságokon, a gabonán, boron, vágóállaton túlmenően a számadások egyik leglényegesebb tanulsága az, hogy a mestereket külön-külön, szerződésükre hivatkozva és elkészült munkájuk nyomán fizették. Az 1629 és 1635 között folyó gátai építkezések ezek szerint a középkor óta megszokott módon folytak. Nem álltak egyetlen mester irányítása alatt, nem alkottak önálló műhelyt, minden munkanemre egyenként szerződtettek ahhoz értő szakiparost, sőt alkalomszerűen és a szükségnek megfelelően vették fel és fizették őket. 17 A munkát az uradalmat vezető tiszttartó tartotta a kezében, ő tekintette át és ő szervezte. O szerezte be az építési anyagokat és szerkezeti elemeket, ő szerződött az egyes mesterekkel, ő gondoskodott a szállításról, az anyagtárolásról, az esetenként szükséges segédmunkáról, ő ellenőrizte a munkát és végül ő fizetett.
