F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Koppány Tibor: A gátai számadáskönyvek. Adatok egy 17. század eleji dunántúli uradalom építkezéseihez

molása szempontjából számára ez kevésbé lehetett fontos. Az ezekre vonatkozó bejegyzésekből az építkezéshez szükséges alapanyagok árát azonban abból a kevés tételből, amely a mennyiségeket is tartalmazza, ki lehet számítani. A téglásmesterrel a helyszínen előállított tégla 1000 darabonként 1 forint és 20 dénárba került. A padlóburkoló tégla ára 4 forint és 10 dénár ezrenkint. A saját uradalmi bányában fejtett kő ölenként 70 - 80 dénárba került. Az ezért kifizetett készpénzhez azonban minden esetben természetbeni juttatás, főként gabona és bor járult, amelynek ára a számadásokban természetesen nem szerepel. A falazóhabarcshoz szükséges homokot az uradalom saját jobbágyaival, zselléreivel termeltette Gátán, feltételezhetően a Lajta mentén. A mész ára változó volt: a közeli és Fertőn túli helyekről 3 forintért hoztak 1 muttal, ami 30 mérőnek felelt meg, a Deutschaltenburgból vagy Bécsből szállított viszont 6-7 forintba került. A faanyag közül a gerenda - amely változó hosszú és keresztmetszetű lehetett - ára 26 és 70 dénár között változott. Egy-egy szál deszka ára 10 dénár körül mozgott. A tetőfedéshez szükséges zsindelyt ezer darabonként általában 1 forintért vették, a nádat kévénkint 40-50 dénárért. A főleg az ácsmunkához szükséges kovácsoltvas szegből a nagyméretű száz darabonként 1 forintba került, a közepes méretű fejes szegből ezer darab volt 1,60 -2 forint. A lécszeg és a zsindelyszeg ára 1,60 - 1,80 forint volt ezer darabonként. Az uradalmi kováccsal feldolgozandó rúdvasat mázsánkint 4 forint és 40 dénárért vették, vonó- és kötővasként méretre történő feldolgozását külön fizették. Az ajtókra és az ablakokra való, kész lakatosszerkezetek közül 1 pár ajtópánt 60 dénárba került, az akkor pléhnek nevezett doboz zár ára 1 forint volt. Egy-egy ablakszárny teljes vasalásáért 1,20 forintot fizettek. Az ajtókhoz és az ablakokhoz való finomabb deszka anyag ára a számadásokban nem szerepel, a készítésükhöz szükséges enyv ára 26-28 dénár volt fontonként. Az ablakok üvegezésére való tárcsákból tízezer darab került 13-14 rénes, azaz birodalmi rajnai forintba, ebben azonban az egyes ablaktáblák összeállításához szükséges ón ára is benne volt. A faragott kő ablakkeretekért nagyságuktól függően 3-6 forintot, egy ajtókeretért 4,80 forintot fizettek. A Bécsben vásárolt kályhaszemek darabja 3 forint 20 dénárba került. Arról a számadásokban nem található adat, hogy ezekből hány volt szükséges egy kályhához és arról sem, hogy a helyszínen való felépítésükért mennyit fizettek. Végül még egy ár: a tetőcsúcsokra való bádog, többnyire vörösrézből készült díszgombok közül a nagyobbakért 1 forint 20 dénárt, a kisebbek közül pedig 3 darabért 1,16 rénes forintot fizetett Habardi. * A gátai számadásokból megismerhető anyagárak az országosan ismertekkel azonos szintűek voltak. A Kisalföld északi szélén fekvő Galgócon ugyanebben az időben, 1623-24-ben 1 forint 50 dénárt fizettek 1000 tégláért,

13 a nyugat-dunántúli Batthyány birtokokon és a pápai vár század közepi építkezéscin ezer tégla 2,50 forintba került, az