F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)
MŰHELY - Koppány Tibor: A gátai számadáskönyvek. Adatok egy 17. század eleji dunántúli uradalom építkezéseihez
tőén a szomszédos osztrák területről szegődtetett „Pau Mászter"-rel, Hans Paurral és legényeivel téglaégető kemencét rakatott, téglavető- és égetőmestert fogadott és még abban az esztendőben 66 ezer téglát gyártatott. Kiadásai között már márciusban megjelent az első tétel „az kő faragónak" kifizetett összegről és egy későbbi bejegyzéséből az is kitűnik, hogy ez a kőfaragó a Sopronhoz közeli Margitbányán „az Aitokhoz es Ablakokhoz az küweket faragta". És azt, hogy az udvarház vagy kastély építése tavasszal meg is indult, a pince ásásában résztvevő kőműves legényeknek két napra kifizetett napszámbéréből tudható meg. A téglakészítés és a pinceásás, valamint az új pajta megépítésén kívül csak a pajta előtt készült kapuról, egy boronaszerkezetű, vagyis ácsolt gerendákból készült ól építéséről és kisebb javítási munkákról szólnak az 1629. évi kiadási tételek. Ebben az évben tehát csak előkészítő munka folyt Gátán. A pajta a megvásárolt építési anyag tárolásához volt szükséges, a 66 ezer tégla pedig ahhoz a tervezett épülethez, amelynek pincetömbjét még az első félévben ásták ki és amelyhez az ajtó- és ablakkereteket már ebben az évben megrendelték. A kőműves, Hans Paur Baumeister legényeivel kétszáz forintnál is többet, az ács 40, a tetőfedő 22 és a kőfaragó 20 forint körüli összeget vett fel év végéig. A kifizetett munkabérek nagyságából feltételezhető, hogy az ácsok által emelt fa épületeken kívül az alápincézett új épület falaiból is sok készülhetett el 1629-ben. Az 1630-as évről egyetlen vékony füzet maradt, amelynek meglehetősen kevés építési vonatkozású bejegyzéséből csak annyi tudható meg, hogy januárban és februárban 24 forintot fizetett Habardi „Harmincz eött eöl kőre ... az keő miuesseknek ki az hegyben az köuet törték". További adatok hiányában az ezévi munka csak a következő esztendő kiadásai alapján rekonstruálható. 1631-ben az akkor gyártott tégla és a vásárolt anyag nagy mennyiségéből, a kifizetett tekintélyes munkabérből az előzőeknél jóval nagyobb munkára lehet következtetni. 90 ezer téglát vetettek és égettek, 4 mut vagyis 120 mérő meszet, 108 darab gerendát, 36 pár szarufát, sok deszkát, tetőfedéshez és ablakrámákhoz való lécet, 60 ezernél is több fazsindelyt, 2000 lécszeget, 84 ezer zsindelyszeget, 200 nagyméretű szeget, több mázsa kötővasnak való rúdvasat, ezenkívül állványhoz és boltozati mintaívekhez szükséges deszkát vásároltak. A kifizetett munkabérben pincefalazás és boltozás, téglafalak építése, tetőépítés és zsindelyezés szerepel. Az uradalmi lakatossal ablakrácsokat gyártattak, a pintérrel pedig hordókat, amelyekben „az kő miuessek vizet tartottanak". A kovács falkötővasakat és egyébként ismeretlen, közelebbről le nem írt tornyocskákhoz vasabroncsokat készített. Ugyanazokhoz a tornyocskákhoz tizenegy csúcsgombot vásároltak. Minderre a kőművesmesternek megközelítően 200 forintot, búzát, sót, az ácsnak 150 forintot és gabonát, a kőfaragónak pedig 30 forint körüli összeget fizettek. Az 1631. évi munkákról szóló adatok nagyméretű, alápincézett, helyiségeiben boltozott, kőből faragott ajtó- és ablakkeretekkel megépített, zsindellyel fedett tetejű ház képét rajzolják meg, amelynek ablakaiban vasrácsok voltak, tetejét vagy sarkait tizenegy tetőgombos tornyocska díszítette, belsejében pedig Bécsből hozatott zöldmázas cserépkályhák álltak. Ezt az épületet Habardi Mihály kiadásaiban következetesen „ház"-nak írta, pedig az adatokból kikövetkeztethető képe alapján több lehetett egyszerű udvarháznál. 1631 év végén már tető alatt állt. Ekkora épületet egy év alatt
