F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)

MŰHELY - Fülöp András: A dunakeszi-alagimajori templomrom régészeti kutatása

18. Dunakeszi-Alagimajor, templomrom. 12. századi kapuzat fejezete. 2001. Fotó: Fülöp András Az alagi körtemplom hajójához később épült hozzá az északi toldalékhelyiség. Ennek bejárata a templomhajóból nyílt - emiatt oldalkápolnának kellene tekintenünk -, mégis azt gondoljuk, hogy ebben az esetben sekrestyéről van szó. Ajtaja azért nem a szentélyből vezetett át, mert azt - különösen benne az oltárral - túl szűknek ítélhették, így ezúttal eltekintettek a szabályos elrendezéstől. A toldalékhelyiség az utólag áttört rendkívül keskeny ajtajával aligha szolgálhatott reprezentatív oldalkápolnaként.

89 Az ezután épült poligonális szentély építési idejére nézve semmilyen közelebbi adatunk nincs, korát tág határok között, a 14-15. században határozhatjuk meg. Ennél pontosabban keltezhető a templom késő gótikus szentélyének újraboltozása, mely a ma is meglévő kétszer hornyolt bordák alapján a 15. század végére - 16. század elejére tehető. Az átalakítást legvalószínűbben Mikófalvi Bekény Dénes személyéhez köthetjük. Tudjuk, hogy 1472-ben - ekkor még zálogbirtokosként - egy nagyobb halastó kialakításához kezdett hozzá, tehát alagi birtoklását komolyan gondolta. O volt az, akinek anyagi ereje is megvolt ahhoz, hogy birtokát felvirágoztassa, míg mindez az Alagiakról nem mondható el. Az átépítésre - mai szemmel nézve - az 1498 utáni időszak tűnik a legkedvezőbbnek, mikor az Alagiakkal folytatott per lezárultával már egyedüli birtokosként láthatott hozzá a munkálatokhoz. Bekény Dénes 1510 körül bekövetkezett halála után viszont fiai anyagi helyzete láthatóan megrendült, így kevésbé valószínű, hogy a templom átépítésébe kezdtek volna. Talán még később készült az osszárium hevenyészett falú épülete, melyet a sekrestyéhez képest mindenképpen utólagosan emeltek. A fent említett késő gótikus átépítések után a körtemplom középkori szemmel nézve is különös képet mutathatott. (17/b ábra) A templomrom történetének utolsó korszaka valószínűleg az 1871-1889 közti időszakra tehető, amikor Holitscher Fülöp ténykedésének köszönhetően nagyobb föld-