F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)
MŰHELY - Velledits Lajos: A novai Mária Mennybemenetele plébániatemplom Angyali üdvözletet ábrázoló boltozati mezejének restaurálása
darabokat, és a színeket ezeknek megfelelően kevertük. A plasztikus fény-árnyék festés mesterfogásaiból a mai díszítőfestő gyakorlat is ismeri az árnyékszínek meghatározásának egy jellegzetes módját: a lokálszínnel festett folt elé, a fény útjába valamit teszünk, ezzel árnyékot vetünk a lokálszínre, majd az árnyék színéhez keverjük azt a festéket, amellyel a formánk plasztikáját kialakíthatjuk. A lokálszínhez legközelebb álló árnyékot l-es árnyéknak, míg az egy fokozattal sötétebbet 2-es árnyéknak nevezzük és így tovább. Lényeges, hogy a teljes színskálán azonos tónusértékek legyenek a fokozatok között. Belegondolva ennek a fogásnak az eredményébe, rá kell jönnünk, hogy az illúziókeltésnek aligha lehetne jobb módját kitalálni, hiszen egy imitálni kívánt anyag színéből kiindulva kívánunk plasztikus formákat megjeleníteni. A hatást a kidomborodó formák vetett árnyékával tovább lehet tökéletesíteni (9. ábra). A képmező helyreállítása előtt át kellett tekintenünk a teljes kompozíciót és néhány kérdésben döntenünk kellett. 24 Az átvételi állapotban látott falkép (1. ábra) nemhogy az eredeti Dorffmaister képpel nem tartott rokonságot, de szinte semmilyen festői értéket sem tudott felmutatni, kivéve a pendetifekben ülő evangélisták alakjait (6. ábra). Bár róluk is beigazolható volt, hogy az első restaurátor jelentős mértékben átfestette őket, feltárásuk vagy letisztításuk nem hozott volna megnyugtató eredményt. A pigmentanalízís Máté és Lukács ruhájánál cinkfehéret mutatott ki, s ezt a pigmentet csak 1835 óta használják. 25 Ugyanakkor azt is megfigyelhettük, hogy jelentős eltérések vannak az első fényképfelvételek (2. ábra) és a restaurálás előtti kompozíció ( 1. ábra) között. A helyzet nehézségeinek áthidalásában Dr. Kostyál László művészettörténésznek komoly érdemei vannak, segítségével sikerült a helyreállítás legfontosabb kérdéseit eldöntenünk: - A képmezőn belül semmilyen didaktikus megkülönböztetést nem alkalmazunk. - Az első fényképfelvételen szereplő 15 figura maradéktalanul visszakerül a helyére, dacára annak, hogy számuk az előző két restaurálás miatt 11 -re fogyatkozott. - Az architektúra-festés helyén talált két folt az bizonyította, hogy a gonosz figurája „kizuhant a képből," s ezt a részt így állítjuk helyre. - A kígyóval kapcsolatban úgy döntöttünk, hogy azt a jellegzetes barokk szelvényezettséget kellene mutatnia, amely több korabeli immaculata ábrázoláson is megjelenik, s a miénkhez hasonló szituációból szintén megismerhető. - A kép jobb oldalán „felhőtrónuson" egy nagyméretű angyal ül. Bár már az első fényképfelvételen is szerepel, a többszöri javítás során alakját néhány utólag meghúzott kontúr jelezte. Az alak megjelenésén jelentősebb változtatásokat hajtottunk végre (10. ábra), mert elnyúló testtartása és szétvetett lábai ellentétben álltak a jelenet szellemével. - A legnagyobb nehézséget Mária megformálása jelentelte. Itt egyértelműen analógiákra voltunk utalva, hisz Királyfalvi Krafft is Dorffmaister más munkái alapján festette a Madonnát (11. ábra). Kiindulópontként néhány korai Dorffmaister Angyali üdvözletjöhetett szóba, elsősorban a türjei és a kiskomáromi oltárképek, ahol Mária a felénk közelebb lévő térdére ereszkedik. A későbbi képeken ez a lábtartás megváltozik (sajnos nem előnyére), a hozzánk közelebb lévő lábát fölhúzza, zavaró anatómiai és drapériaábrázolási momentumok kíséretében. A korai ábrázolások kecses Mária-alakjai és