F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Sedlmayr János: Elpusztult épületek elvi rekonstrukcióiról

MŰHELY 57 Sedlmayr János ELPUSZTULT ÉPÜLETEK ELVI REKONSTRUKCIÓIRÓL A műemlékvédelem egyik fontos ága a már nem álló történeti épületek elvi rekonstrukciója, amely elsősorban rajzzal, néha modellel adható vissza. Ez a tevékenység a múlt század óta a helyreállításoknak is kiegészítő része, máskor azonban önálló műfajként is felfogható tudományos eredmény: általa fogalmat alkothatunk arról, ami akár több száz éve már nem áll. Az elvi rekonstrukciónak különösen nagy jelentősége van minálunk, ott, ahol az antik és a középkori építészeti emlékek igen nagy százalékban elpusztultak vagy gyökeresen átépültek. A laikusok legtöbbször nem tudják maguk elé idézni egy-egy rom teljes képét, egykori tömegeiket és részleteit nem látják maguk előtt. Csak akkor válik elképzelhetővé számukra az együttes, ha azt perspektivikus rajzokon, esetleg három dimenziós modelleken - körüljárhatóan - mutatják be. A szakemberek számára két vonatkozásban is fontosak az elvi rekonstrukciók: részint úgy, hogy a hiteles kiegészítésekhez jó támpontul szolgálnak, másrészt úgy, hogy a bizonytalant meghatározzák. Azt, ami közvetlenül nem rekonstruálható, nem építhető vissza, legfeljebb érzékelhető. Cikkemben most nem a helyreállításban így-úgy megjelenő elvi rekonstrukciókról szeretnék szólni, hanem kizárólag azokról az elvi rekonstrukciókról, amelyekből régebben és ma is a legtöbb készül, a középkori eredetű várak, templomok, lakóházak elvi rekonstrukciójáról. Ilyeneket készítettek-készítenek építészek és kutatók (régészek és művészettörténészek), amelyekhez az alapadatokat legtöbbször az utóbbiak adják, a rekonstrukciót magát azonban szinte minden esetben az építészek fektetik le. Ezzel kapcsolatban máris ki kell mondanom, hogy elfogadhatatlan az a vélemény, amely szerint az építész csupán megrajzolja azt és nem végez „szellemi" rekonstruktiv munkát (gyakran lehet hallani: „Te tudsz rajzolni, készítsd el ennek vagy annak a rekonstrukcióját"). E műveletnek a rajzi feldolgozása ugyanis a legkisebb feladat, az igazi munka a rekonstrukció maga: mindannak szerkezeti és formai elképzelése, amelyhez legtöbbször csak az alaprajz, a felépítmény kis hányada, egy-két faragvány és kivételes esetekben - sokszor megbízhatatlan - ábrázolás áll rendelkezésre. Az elvi rekonstrukciók készítéséhez többfajta ismeret szükséges, úgymint: - a maradványok felmérése és tanulmányozása, - a kutatási eredmények átadása, megismerése és ellenőrzése, - kőfaragványok felmérése és meghatározásuk, - a történeti adatok (leírások, periódusok) számbavétele, - az adott épületfajta jellegzetességének kutatása (analógiák), - épületszerkezettani ismeretek (statikai-szerkezeti), - logika a helyes következtetésekhez,