F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Sedlmayr János: Elpusztult épületek elvi rekonstrukcióiról

1. Nagyvázsony, a vár 1500 körüli állapotának elvi rekonstrukciója. Nézet északkelet felöl. Rajz: Sedlmayr János, 1968. - rajzi, grafikai készség, amellyel a rekonstrukciós elképzelés ábrázolható. Látható tehát, hogy a legalább nyolcféle különböző ismeretből az utolsó - a grafikai készség - csupán az egyik, amely önmagában az előbbi tudásanyag nélkül keveset ér. Az előbbieket részben a partnerek szolgáltatják, ezért a rekonstrukció készítőjének a résztvevőkkel konzultálnia kell. Természetes, hogy az elvi rekonstrukcióknak számos bizonytalan pontja van. Példaképpen említhető, hogy a középkori épületeken lévő tetők alakja (nyeregtető, kontyolás, csonka-kontyos, ároktetős, stb.) és hajlásszöge szinte mindig bizonytalan. Ráadásul ezek koronként változhatnak, ezért egy adott periódushoz hiteles tető alig-alig határozható meg. Számos esetben nincs elegendő fragmentum a részletekhez, sokszor egy-egy meglévő elem pontos helyét nem lehet meghatározni, mint például az egyforma nagyságú, de különböző formában készült mérművek helyét (ennek jelentősége talán csak később derül ki!). Elméletileg - és tudományos igényességű feldolgozásban különösen - indokolt lehet(ne) három fogalom rajzi megkülönböztetése is: a „hitelesen biztos", a „joggal feltételezhető" és a „bizonytalan" ábrázolása. Mindezt ortogonális nézetekben gyakran megtesszük, de távlati képeken már ritkán, mert az elvi rekonstrukció úgysem valósul meg. Ki is kell mondani, hogy gyakorta az „összhatás" kedvéért a műemlék egykori valószí-