F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Feld István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció

78. így a 65. jegyzetben i. m. 32., 34-36. képek és Feld - Koppány 66. jegyzetben i. m. 335-337., 339., 341., és főleg 337. oldalakon levő rajzok, főként Koppány Tibor munkái. Ld. erre még Búzás 2. jegyzetben i. m. 80. kép 79 wenn man den Grundsatz, die Rekonstruktion darf den erhaltenen Fragmenten und bekannten Fakten nicht widersprechen, im Auge hält, entfernt man sich trotz der unvermeidbaren Fehler weniger von der Wirklichkeit...", az analógiával szemben ist die Rekonstruktion aufgrund der architektonischen Fragmente besser überschaubar, jeder einzelner Punkt kontrollierbar , der Grad ihrer Glaubwürdigkeit meßbar...", „...eine Zeichnung oder Zeichnungsserie selbst genau zeigen muß, welche ihrer Elemente bis zu welchem Grad zu beweisen sind..." eine fehlerhafte Zeichnung ... sich viel früher enthüllt, als eine meisterhaft verfaßte, aber auf falschen Beobachtungen beruhende theoretische Analyse...": Id. Búzás 2. jegyzetben i. m. 71. - Ebből a szempontból különösen fontosak azok az elméleti meggondolások, amelyeket Szekér György már számos előadásában fejtett ki, sőt gyakorlati munkájában alkalmazott is (így például a 4. jegyzetben id. munkám általa készített 1325. képei). Ennek tömör összefoglalását egy kutatási dokumentáció (Feld István - Szekér György Simon Zoltán: A gyulai vár belső udvara. A régészeti kutatás befejező szakasza és a homlokzatok elméleti rekonstrukciója. Dokumentáció, 1999.) bevezetéséből, szíves hozzájárulásával, az alábbiakban adom: „Az „elméleti rekonstrukció" kifejezésen mind a szakmai, mind a köznyelvben számos, egymástól eltérő fogalmat értenek, különböző módon értelmezik, használják azt. Ezért szükséges, hogy rögzítsük, mi magunk mit értünk elméleti rekonstrukció alatt. Eredményeink mind szöveges, mind rajzi dokumentálása a „megismerhetőségfokát" igyekszik rögzíteni, egyértelműen elkülönítve egymástól az egykori egész megmaradt, illetve megismerhető részeit, szinte százalékosan is kifejezhető módon. E szempontok szerint különítjük el a megmaradt-megismerhető-feltételezhető-elpusztult részek megismerhetőség szempontjából értelmezett tartalmi kategóriáit, a legtöbb esetben öt „megismerhetőségi szintet" megfogalmazva. Ezek a következők: „in situ - anastylosis - rekonstrukció - logikus hipotézis - totális hipotézis". Az „in situ" részek alatt a szakmai konszenzusnak megfelelően a helyszínen, eredeti helyükön, eredeli állapotukban megőrzött részeket érijük. Az „anastylosis" fogalmát ott használjuk, - szintén a szakmai konszenzusnak megfelelően - ahol eredeti részek visszahelyezhetőek eredeti helyükre (pl. nyíláskeret-töredék visszahelyezése a falazatban megőrződött fészkébe). A rekonstrukció fogalmát akkor használjuk, amikor az egykori egész vagy részlet bizonyíthatóan megismerhető - matematikai hasonlattal élve: rendelkezünk a feladat megoldásához szükséges és elégséges feltételekkel -, de ez nem 100 %-os, különböző variációk lehetnek (pl. egy megmaradt térben, megmaradt boltvállak esetén a leomlott és feltárt egyszakaszos gótikus bordás keresztboltozat, mint szerkezet, töredékeiből jól megrajzolható, formája, magassága kiszerkeszthető, de a hosszbordák íveken belüli felcserélhetősége miatt a megismerhetőség mégsem teljes, tehát nem minősíthető az egész boltozat anastylosisnak, míg a zárókő az adott rendszeren belül anastylosis jellegű). A „logikus hipotézis" olyan valószínűsíthető, de teljesen vagy egyáltalában nem bizonyítható részeket takar, melyek valamilyen szakmai szempont miatt a munka során felvethetők („munkahipotézis") - analógiák, személytől függő esetleges stiláris kapcsolat, rendszerek, szerkezeti-műszaki logikai stb. Végül a „totális hipotézisek" körébe olyan feltevések utalhatók, melyek bizonyíthatatlanok, mégis betölthetnek bizonyos funkciót, pl. az érdeklődés felkeltését szolgálhatják. A rajzi feldolgozásban „a megismerhetőség szintjeit" a vonalkezelés modulálásával jelezzük, általában három féle vonalat használva: Folyamatos vonal jelöli az „in situ" és az „anastylosis" falazatokat, nyíláskereteléseket. Szaggatott vonal jelöli a rekonstrukciókat, míg a pontsorhói álló vonal a hipotetikus részeket jelöli."