F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

KITEKINTÉS - Julián Esteban Chapapría: A spanyolországi műmlékvédelem története (1844-1990)

KITEKINTÉS 175 Julian Esteban Chapapría A SPANYOL ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG VÉDELMÉNEK KEZDETEI (1844-1900) L* Történeti áttekintés A 19. század és azon belül az 1844-1900-as évek közötti időszak az a történelmi pillanat, amikor Spanyolországban megfogalmazódott az építészeti örökség védelmének igénye. A múlt építészete iránti érdeklődés -, amely a kezdetekben nem nélkülözte a romantikus, szemléletet - elsősorban (és először) az értelmiség (és a politikusok) soraiban hódított, hogy végül az új uralkodó társadalmi osztály (a polgárság) vezetőiben fogalmazódjék meg az építészeti örökség védelmének szükségessége olyan elméleti és gyakorlati módszerek alkalmazásával, melyek addig ismeretlenek voltak. Kétségtelen, hogy a múlt kulturális emlékeinek felismerésében valamint értékelésében két olyan tényező játszott meghatározó szerepet, melyek előzményei a 18. században gyökereztek. A művészetről vallott felfogás újraértékelése és rendszerezése, a művészet történetének megírására tett kísérletek, és nem utolsósorban a múlt kritikai elemzése az addig vallott és kizárólagosnak hitt klasszicizmus sémáit rúgta fel. Minden bizonnyal, a történelem során először, ezen szempontok szerint kezdték tanulmányozni és értékelni az anyagi örökséget. Elsősorban ezeknek a változásoknak köszönhetően nőtt meg a köz érdeklődése a műemlékek sorsa iránt. Tanulmányunkban megpróbáljuk röviden áttekinteni a 19. század második fele Spanyolországának történelmi eseményeit, továbbá kísérletet teszünk azoknak a folyamatoknak az értékelésére, amelyek az 1844 és 1900 közötti időszakot olyan történelmi szakasszá alakították, amelyben az építészeti örökség védelmére (a köz óhajára és megnyugtatására) hozott kormányzati intézkedések nagyon is tudatosan történtek. Ugyanakkor ez az az időszak, amikor az építészet a restaurálás módszereit nemcsak elismerte, hanem tudatosan integrálta azokat a szakma ismeretanyagába. A 19. század első felében az európai kontinensen végigsöprő forradalmi mozgalmak - és ennek következményeként - a régi rendet alapjaiban megrengető gazdasági és társadalmi átalakulások alig érintették Spanyolországot.

1 Ennek ellenére a század második harmadától kezdve mégiscsak tapasztalható egy valóban szerénynek mondható ipari növekedés, amely azonban nem kompenzálhatta a késői indulásból eredő hátrányokat. Mindazonáltal a témával foglalkozó szerzők többsége egyetért abban, hogy Spanyolországban az ipari forradalom kezdete az 1830-1860 közötti időszakra tehető.

2 * A szerző építész. Valencia tartomány Építészeti Központjának vezetője. A tanulmányt fordította: Juan Cabello - Piero Cabello