F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

SZEMLE - Kincses Károly- Sándor P. Tibor: Fotó – Város – Történet (Ritoók Pál)

népszerű magyarországi fürdőhelyekre áramló turizmus igényeinek kiszolgálására nagy számú képeslap került piacra. Végül, de nem utolsósorban a hazai műszaki és humán tudományokban is tért hódított a fényképezés, mint a tények rögzítésének eszköze. Elegáns fényképészeti műtermek sorát alakították ki a belvárosban. A fényképészek már bizonyos fokig szakosodtak is. A királyi család és az arisztokrácia portréit elsősorban Erdélyi Mór és Koller Károly készítette. Ugyanakkor Erdélyi dolgozott a Magyar Királyi Postának is, városképei pedig olykor a szociofotó előfutárainak tekinthetőek. Az Operaház saját fényképészt alkalmazott. Divald Károly, Kozmata Ferenc, Klösz György, Gévay Béla a portréfényképezésben is jelentősek voltak, de inkább művészeti, építészeti és városképeikről váltak híressé. Mai Manó, akinek egykori műteremháza adott helyet a kötet anyagát bemutató kiállításnak, a portré készítésen belül a gyermekekről készült felvételek specialistája lett. Megalakultak a fényképészek szakmai szervezetei és elindultak a szakfolyóiratok. A századforduló után Székely Aladár, Máté Olga, de leginkább Pécsi József cikkeinek és munkásságának köszönhetően a fényképezés lassanként Magyarországon beverekedte magát a szépművészetek sorába, s a két világháború közötti időszakban már elismert művészeti ág volt. 2. ifj. Divald Károly: Steindl Imre műtermében, az Országház e'pító'inek körében, 1896.