F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

SZEMLE - Kincses Károly- Sándor P. Tibor: Fotó – Város – Történet (Ritoók Pál)

A kötetben ismert és ismeretlen nevek ismert és ritkaságszámba menő felvételei váltakoznak. Találkozunk olyan fényképészekkel, akikről még a fotótörténész is keveset tud (Gévay Béla, Indrikó János), és olyan nevekkel, amelyek még a külföldiek számára is ismertek lehetnek: Angelo, Robert Capa és André Kertész. A képek témája ugyanígy változik. Láthatunk névtelen járókelőket, kilakoltatottakat, koldusokat, gyerekeket, és ismert alakokat, mint Schulek Frigyes vagy Steindl Imre, akik a város arculatát jelentősen meghatározták épületeikkel. E sorok írója örömmel számolt be a Műemléklap 1999. szeptemberi számában* arról, hogy az említett két építészt ábrázoló fényképek a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből kerültek bele a kötetbe és az ahhoz kapcsolódó kiállítás anyagába. Schuleket Borsos és Doctor felvétele az 187l-es dunai regatta győztes hajójának délceg evezősei között mutatja (1. ábra), ifj. Divald Károly csoportképén Steindl Imrét láthatjuk munkatársai körében (2. ábra). Az Építészeti Múzeum 20. századi fényképanyagát Kozelka Tivadarnak a Barát Béla és Nóvák Ede által tervezett, 1936-ban épült Georgiabérházról készített felvételei képviselték (3-4. ábra). Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Fotótárából Seidner Zoltánnak a Hamburger István által tervezett Pozsonyi út 5355. számú 1943-ban épült modernista bérház előcsarnokát és lépcsőházát (5. ábra) ábrázoló képei kerültek bele a válogatásba. Változatosak a képek készítésének helyszínei. Megjelennek a város nevezetes helyei: az 1932-33-ban lebontott régi Tabán, a Margitsziget, a Belváros, az Erzsébet híd, a Dunapart, a Városliget, a Vidámpark. Szerepelnek a város ma is forgalmas csomópontjai: a mai Moszkva tér, a Móricz Zsigmond körtér, a pályaudvarok, a nyomornegyedek és a második világháború nyomai. Találkozunk olyan képekkel, amelyek izgalmas ipari épületeket ábrázolnak, egy víztároló belsejét vagy egy hatalmas gáztartályt, vagy éppen egy tragikus balesetet. A képek másik része - egy ház vadszőlővel benőtt udvara, egy elhanyagolt üzletportál, taxik és villamosok - témaként hétköznapiak, de a fényképész objektívje megváltoztatta őket. Kiemelte néhány vonásukat és ráirányította a néző figyelmét, a látványból képet alkotott. Habár a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum megjelentetett fényképmonográfiákat és más intézmények is tettek ilyen irányú erőfeszítéseket, ez a könyv a közreadott életrajzok miatt így is fotótörténeti kézikönyvként fog szerepelni. A felvázolt életpályák azonban nemcsak a magyar fotográfia történetét kutató szakembernek szolgálhatnak tanulságos olvasmányul. Rendkívül érdekes, hogy ki hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel és az milyen szerepet töltött be későbbi életében. Vegyészből, patikusból vált fényképésszé, mint sokan a 19. század második felében, amikor a képkészítésnek ehhez a módjához még elengedhetetlenek voltak az alapos vegyészeti ismeretek? Esetleg banktisztviselőből, műszerészből, építészből vagy képekben amúgy is jártas művészettörténész-grafikusból lett fotográfus? Ki miből tartotta fenn magát és ehhez képest mi volt számára fontos a fényképezésben? Hogyan alakult a tehetséges fotóművészek és szakmájukat magas szinten művelő fényképészek sorsa a második világháború során és az államosítás után? * Schulek a regattán=Műemléklap. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tájékoztatója. III. 7. (1999. 7.) 13-14.