F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

SZEMLE - James S. Ackerman: The villa (Pilkhoffer Mónika)

a természetbe menekült felső társadalmi réteg idillikus vidékszemlélete és a földeken dolgozó parasztság látásmódja között is. Mindemellett a villa fejlődése szoros kapcsolatban állt a várossal, mely egyrészt a mezőgazdasági villatelep felvevőpiacának, másrészt az iparral és kereskedelemmel foglalkozó polgárok meggazdagodásának volt a helyszíne, aminek köszönhetően a villaépítészct prosperálása egybeesett a városok növekedésének időszakaival. Ezért, mint a városok, a villaépítés története sem írható le töretlen folyamatként, mely megmagyarázza azt a csaknem ezer éves kihagyást, mely az ókori római villák és a Mediciek kezdeményezései között tátong. Hasonló törés érzékelhető a könyvben a 19. századi angol pittoreszk és az amerikai romantikus épületek, valamint Frank Lloyd Wright és Le Corbusier progresszív tervei között. Ennek oka, hogy Ackerman csupán nevében, de nem funkciójában tekinti villának a 19. századi polgári villát, mely nem hatott az épülettípus fejlődésére. így tanulmányában csak utal arra a folyamatra, mely a középrétegek gazdasági megerősödésével és a természet utáni romantikus vágyódásukkal a múlt század elején indult el, majd öszszekapcsolódva a kertváros mozgalommal a terminológia alkalmazásához vezetett minden elővárosban álló, kerttel rendelkező családi- és ikerház esetében. Az első részben a szerző különböző szempontok szerint tipizálja a villát. Alfejezetekben tárgyalja az épület ideológiáját, gazdasági-társadalmi vonásait, stílus és forma kapcsolatát, ezek túlélését vagy újjászületését, és az egész architektúrának, mint látványnak és jelentések hordozójának összességét. Ackerman mind gazdaságilag, mind formailag két típust különböztet meg. Míg azonban a városi élettől való visszavonulást 1. Lorenzo de' Medici - Giuliano da Sangallo: Villa Medici, Poggio a Ciano, 1485. James S. Ackerman: The villa, 1990. 81.