F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

SZEMLE - James S. Ackerman: The villa (Pilkhoffer Mónika)

SZEMLE 161 JAMES S. ACKERMAN: THE VILLA Form and Ideology of Country Houses. Thames and Hudson Ltd, London, 1990., 304. p. Nehéz feladat a villa fogalmának művészettörténeti meghatározása, hiszen a szó az antik római villától a polgári nyaralóépületig, a vidéki mezőgazdasági tevékenység központjától a városi bérvilláig sokfajta, olykor ellentétes asszociációra ad lehetőséget. Nem könnyíti meg a definiálást a magyar nyelvű szakirodalom áttanulmányozása sem, mert a néhány - elsősorban konkrét villát feldolgozó tanulmányon és az egyes stíluskorokat feldolgozó művek utalásain kívül - nincs olyan könyv, mely ezt az épülettípust átfogóan tárgyalná. Ezért nagy hiányt pótolna, ha nem csak az angolul értő magyar olvasó élvezhetné James S. Ackerman Villa című munkáját. Az amerikai művészettörténész Harvard és Cambridge egyetemeinek professzora, a The Art Bulletin szerkesztője, az Amerikai Akadémia kurátora Rómában, akinek nevéhez nemcsak könyvek -, köztük Michelangelo és Palladio munkásságának feldolgozása - de számos építészettörténeti film elkészítése is fűződik. Ez a kötete a Washingtoni Szépművészeti Múzeumban 1985 tavaszán tartott 6 Mellon előadás anyagának kibővítéséből született meg. A vidéki házak ideológiája és formája alcímet viselő írás első fejezete általánosságban beszél a villáról, míg az ezt követő 10 rész az épülettípus fejlődését és változásait vezeti végig a nyugati világban az. ókortól a modern időkig. A művészettörténeti időutazást 71 rajzzal összesen 213 illusztráció teszi tetszetőssé és könnyebben érthetővé. Ackerman mindjárt az előszóban elnézést kér munkája hiányosságaiért, amiért abban Itáliára, Angliára és Amerikára koncentrált - felvázolva ezzel a művészeti intenciók mozgásának irányát is -, kihagyva viszont olyan fontos példák elemzését, mint a németországi Schinkel-villák vagy a franciaországi ancien régime speciális kastélyvillái. Ezek a topográfiai lukak néha akadályozzák a folyamatok megértését, hiszen hiába hivatkozik a szerző az angol pittoreszk tárgyalásánál Marie Antoinette Versaillesben felépített Hameau-jára, ha olvasójával nem érteti meg, hogyan kerülhetett az egy geometrikus francia kertbe. Az európai villaépítészet hiányaiért az amerikai változatok bemutatása nyújthat kárpótlást, ahol azonban éppen az óhazából érkező hatások következtében - főleg Thomas Jefferson terveinek elemzésénél - zavaróan hiányoznak a francia előzmények. Munkája elején a szerző tisztázza a bevezetésben felvázolt sokértelmű villafogalmat. E szerint a villa olyan vidéki ház, mely megbízója élvezetére és kényelmére épült, de lehet egy mezőgazdasági tevékenység központja is, amit szintén a kellemesség faktora különböztet meg egy tanyai háztól. Az épület érdekessége annak antagonisztikus jellemzőiből fakad: ellentét feszül nemcsak a kétezer éve változatlan alapprogram és a kényelem követelményeinek lerögzíthetetlen formái következtében mindig újító, a tervező és megrendelő fantáziájának tág teret biztosító megvalósulás között, de a városból