F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Lampert Rózsa: Óbuda-Újlak rehabilitációja

18. Újlak, a két háromszintes, tetőtér-beépítéses ún. „karakterőrző' épületek. Fotó: Lampert Rózsa. 1998. A véglegesen megállapított hídtengelyhez mind a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, mind a Székesfőváros szabályozási tervet készített. A két szabályozási terv között a hídfeljáró közvetlen környezetének kialakításában lényeges eltérés volt. A nézeteltérések tisztázására 1936 év végén nyilvános pályázatot írtak ki a hídfő és környékének rendezésére.

14 Az ezen kívül eső területek nem képezték a tervpályázat tárgyát, ahhoz alkalmazkodni kellett. . A tervpályázat tanulságait felhasználva a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1937-38ban elkészítette a végleges szabályozási tervet, amely a hídtengely, a Szentendrei út és a Pacsirtamező utca kereszteződésében 120-150 m átmérőjű körteret, a hídfő közelében sávos, másutt zárt, illetve megszakított keretes beépítést írt elő. A terv a főútvonalak szélességét 20-25-30 m-ben állapította meg, az épületmagasság és utcaszélesség arányát 1:1 -ben javasolta felvenni és maximálisan 4 emelet magas házak építését engedélyezte azon útvonalak mellett, amelyek szélessége legalább 20 m. Ez a szabályozás az újlaki részre is vonatkozott (10. ábra). Ez a beépítésmód valósult meg a 1940-es években a Szépvölgyi út - Lajos utca Árpád fejedelem útja - Dereglye utca határolta lakótömbökben. A szabályozás megvalósítását nem a lakóterület szanálásával indították, hanem a Duna-parton, a lebontott malmok helyén felszabaduló területen kezdtek építeni. Sajnálatos, hogy a II. világháború megakasztotta az 1937-38-as szabályozás szerinti, jó léptékű beépítési mód folytatását. Óbuda eltűnését ebben az esetben sem lehetett volna megakadályozni, de lehetőség lett volna a lépésenkénti átépítésre, megkímélve, feltárva és megőrizve sok értékes római és középkori emléket. Helyette a hatvanas évek ideológiájának megfelelően meg-