F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)
TANULMÁNY - D. Mezey Alice: A műemlékek helyszíni építéstörténeti feltárásának fontosságáról és tudományos feldolgozásuk jelentőségéről
lodéstörténeti, kortörténeti feldolgozásakor értékelhető legyen, hogy az értékelés szintézisekor a kutatókat ne vezesse tévútra. 14 Magyarországon az 1970-es évek kastély- és kúria-mentő programja például számos olyan helyreállítást produkált, amely az általános vélekedés szintjén egy időre meghatározta a kastélyokról alkotott képet. Nevezetesen: megfogalmazta a parkban álló, díszes homlokzati kiképzésű épületet, melynek szerkezeti és alaprajzi rendszere van, ez az új funkció adta korlátok között helyreállítandó, nyílászáró szerkezetei azaz ablakai és ajtói vannak, ezek vagy kijavítva megtartandók vagy az eredetiek alapján újrakészítendők. E most kissé sematizált szemléletmódra és célkitűzésre nyilvánvalóan lehet mentséget találni, arra azonban nem, hogy a mentség mentségkénti megfogalmazása annak idején elmaradt és ennek áldozatul esett számos, a kastélyok és kúriák lényegi mivoltához hozzá tartozó enteriőr-elem: a fafödém, a mennyezetfestés, a falképek és díszítőfestések garmada. Hiszen, ha eltakarásuk, leválasztásuk vagy legalább dokumentálásuk megtörtént volna, kisebb lenne az okozott kár! Még ma is nehézségekbe ütközik a figyelmet ezeknek a pótolhatatlan, az emlék lényegi mivoltához tartozó értékeknek a feltárására és megőrzésére kellő hangsúllyal ráirányítani, és fontosságuk szempontját érvényre juttatni az ezeket mellőző új építészeti egység kialakításának nem lanyhuló szándékával szemben. Holott elegendő lett volna a helyreállítás korlátait és lehetőségeit az épület valós értékeivel őszintén szembeállítani és az adott helyzetből olyan következtetéseket levonni, amelyek nem írták volna elő a lehetőségek határait meghaladó igényeket velük kapcsolatban, de elpusztításuk fölött sem hunytak volna szemet. Vagy még mindig a kastély- és kúria-helyreállítások „akkori" példájánál maradva. Ervényesült-e a szemléletnél kifejtettek szellemében az értékítéletnek az az árnyaltsága, amely a helyreállítás lehetőségét nem túldimenzionálva megtartóztatta magát attól, hogy a kastély melléképületét a főépület rangjára emelje, vagy az egyszerű kúriát a kastélyéra? Ujabban egyre gyakrabban és egyre sürgetőbben időszerűvé válik, hogy szembenézzünk 19-20. századi épületek helyreállításakor felmerülő, újszerű problémákkal. E korszak épületei többségükben jól dokumentáltak. Fellelhetők eredeti terveik, esetleges átalakításaik, fotóik, leírásaik, folyóiratokban megjelent kortárs kritikáik, sőt abban is különböznek a korábbiaktól, hogy a mi gondolkodás- és szemléletmódunkhoz közelebb cső korszakokban jöttek létre. Úgy tűnik, előbb-utóbb be kellene látni, hogy ezek helyreállítása - a szemléletnél elmondottak értelmében is - másfajta megközelítést igényel, mint a korban tőlünk távolabb esőké. Ennek az újabban és egyre gyakrabban felvetődő dilemmának a feloldása megítélésem szerint alkalmas volna arra, hogy a műemlék-helyreállítások hitelességével szemben támasztott igényeket pontosabban megfogalmazhassuk. 1-''
