F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)
TANULMÁNY - D. Mezey Alice: A műemlékek helyszíni építéstörténeti feltárásának fontosságáról és tudományos feldolgozásuk jelentőségéről
Az eszközöknfl Milyen eszközök szükségesek a hiteles és jó műemlék-helyreállításhoz? Meggyőződésem, hogy változatlanul tartózkodnom kell a konkrétumoktól, a célravezető megoldások receptszerű ajánlásától, a példák idézésével vagy kritikájával járó kötöttségektől. A szemléletről és a célról elmondottak szellemében az eszközök között természetesen első helyen kell szerepeljen az emlék mind teljesebb és mélyebb megismerése. Ezt magát is a hiteles műemlékhelyreállítás eszközének tekintem. Ha a helyreállítás koncepciója magából az emlékből, annak sajátosságaiból indul ki, a végeredmény közelebb fog állni a megkívánt hitelességhez, mint akkor, ha a vele szemben támasztott igényeket tartja szem előtt és azokhoz formálja az emléket. Mindehhez szükséges a kutató és a helyreállítás tervezőjének egymást kiegészítő olyan munkakapcsolata, melynek során az emlék építéstörténetének és egyedi értékeinek megfogalmazása alapján, a helyreállítás céljának és módjának meghatározása a kettejük közös gondolkodása eredményeként születik meg. A kutatási eredmények így nem válhatnak olyan műszaki adatok tárházaivá, amelyekből az új használat és a létrehozandó új esztétikai egység szempontjából szemezgetni lehet. Az emlék megismerésének legalkalmasabb eszköze a felmérés. Ha e munkafázist megbízásos alapon más szakemberek végzik, nem a kutató és a tervező, már kialakulhat egyfajta distancia - távolságtartás az emléktől -, ami az esetek többségében a tervezés során csábító leegyszerűsítésekhez, látványosan frappáns megoldásokhoz vezethet. Olyanokhoz, amelyek a pillanatnyi igények szempontjából lényegtelennek tarthatják az emlékhez lényegileg hozzá tartozó valós értékeket. A felmérés, az emlék kutatást megelőző és kutatás utáni állapotának rögzítése az összefüggések feltárásának jelentőségük meghatározásának egyik fontos eszköze. Ez a munkafolyamat ugyanis a helyreállítás mikéntjén gondolkodókat folyamatosan arra készteti, hogy az értékek mérlegelésekor az eredeti részleteket vagy azok maradványait - bármily csekélyek legyenek -, a megfelelő hangsúllyal vegyék figyelembe. Műemlék-helyreállítások esetében nem arról van ugyanis szó, hogy a hamisítás az eredetiről készített másolattal történik, mint a múzeumi tárgyak esetében, hanem sokkal többről. Arról, hogy magát az eredetit hamisítják meg úgy, hogy teljesen önkényesen a meglévő értéket formálják át, deformálják egy kétes és pillanatnyi igényeket kielégítő, valamiféle csupán „perc életű, csak aktuális" látszat-érték megteremtése érdekében! A jó műemlék-helyreállításoknál alkalmazandó eszközökről szólva biztosan megemlítendő a kiegészítések kérdése azért, mert elsősorban velük kapcsolatosan merül fel a „visszafordíthatóság" igénye. Ennek kategorikus elutasítása a szemléletnél leírtakkal alapvető ellentmondásban van, ezért a kérdés kifejtését kívánja meg. 16 Az hogy a felmerülő igényre ilyen hangsúlyos elutasítás volt a válasz, eleve olyan kommunikációs zavarra utal, amelynek feloldása nélkül a probléma nem oldható meg. 17 Különbséget kell ugyanis tenni e tekintetben az emlék megismerése, megtartása, fenntartása, értékeinek kibontakoztatása érdekében történő beavatkozások, és az adott helyzetnek alárendelt új funkció, valamint az ennek alárendelt beavatkozás indokával létrehozott kiegészítések között. 18 Ha ezt nem tesszük meg, olyan lényegi vagy részletmeg-
