F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1999/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1999)

MŰHELY - Morvay Endre: Parisiana, a poraiból feltámadt főnix

nak, aki a bűnbeesés után az Édenkert keleti kapuját őrzik (Gen 3,24) akiknek óvó figurája a frigyláda tetejére rá van faragva ( I Kir 8,8; Kiv 25,18-22). A Parisiana homlokzatán - amelynek talán nagy kváderei sem függetlenek azoktól a 'hatalmas', 'pompás', faragott kockakövektől', amelyekből a salamoni templom alapja épült (lKir 5,31-33) - a kerubok a fény őrizői, vagy inkább a fény hordozói. [...] a pártázat hatalmas rézarany kerubjai a fény hordozóiként koronázzák a világosszürke - hold? - ezüst? -falakat. A homlokzat tehát az éjszaka szimbóluma." A katalógus szövegét olvasva úgy tűnik, a tervezők csoportja Lajta „fantázia homlokzatát" boncolgatva és elemezve filozofikus mélységekig jutott, feltételezve Lajtánál is ilyen irányú elmélyedést. Csakhogy Lajta homlokzata nem volt „fantázia architektúra", hanem egy szigorú pontossággal konstruált építészeti mű. A kapubejárat majmainak nem volt eszmei mondanivalójuk, nem voltak kapcsolatban „a hold jelentésű Thot isten"-ne\, nem is „lélekállatok," sem nem „átlátszó kutyák," sem „metaforák," szerepeltetésüknek profán oka volt. Lábuknál tartott fekete üveggolyó kókuszdiót ábrázolt, hátuk mögött a pálmatörzsek nem voltak „csonkolva," hanem azok a kapubélleten keresztül az épületbe hatoltak, hogy ott az emeleti hármasablak színes ólomüvegén bontsák ki koronájukat, melyen kókuszdiók lógtak. A Táncpalota építésekor a két szélső ólomüveg ablakot pálmástól, kókuszdióstól kiemelték, helyébe Vesztróczy Manónak, - aki a nézőtér „Tánc" című hatalmas pannóját is festette, - színes ólomüveg kompozícióját, két táncoló női aktfigurát helyeztek az akkor „American bar"-nak nevezett emeleti helyiség két ablakába, a középső ablakban ekkor még megmaradtak a pálmafák koronái. (Vesztróczy Manó festőművész egykori személyes közlése és a hagyatékában volt üvegablak terve (9. ábra) szerint.) Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az egzotikumot kedvelő századfordulós művészet milyen gyorsan és érzékenyen reagált az Újvilágban kialakult afroamerikai folklór zenére. Az Európában elterjedt új zenéhez afrikai hangszer kellett, így került a tánczenekarokba a bendzsó, és az új táncok, a boston, a cakewalk, a onestep hangulatához való új dekoráció az afrikai flórából és faunából. A mozaikok, üvegablakok, freskók akkoriban oly gyakori citrom- és narancsfái között a pálmafák is helyet kaptak, gyümölcseik között megjelent a banán, a kókuszdió, állatvilágukban a pávák és hattyúk mellé majmok is kerültek. Lajta ismerte a Parisiana műsorait, hiszen a mulató már egy évtizede működött, mikor tervezésébe kezdett. Nem valószínű, hogy a mulatóhely homlokzatához a gnoszticizmus, hermetizmus, avagy a kabalisztika filozofikus mélységeiből, vagy éppen vallási területről, a Szentírásból merített volna motívumokat. Lajta nem volt misztikus, hiszen még szakrális munkáin is a közismert és megszokott vallási szimbólumokat alkalmazta dekorációként. A pártázat angyalsorának nem volt köze sem Salamon templomához, sem a frigyládához. Lajta angyalai épületdíszítő motívumok. Az apró elemekkel részletezett pártázat a kőburkolat tömörségének, simaságának és nagyvonalúságának kontrasztja, a vízszintes lezárásnak függőlegesbe való forgatása; a szárnyak feladata a záróvonal feloldása, hogy az attika mozgalmas kontúrjával olvadjon az égbe. A figurák szegletes-sarkos kidolgozásukkal az építészeti cél elérése érdekében sorakoznak a magasba, hogy ott a rájuk tűző napfényben drágakőként csillogjanak és sziporkázzanak.