F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Kanako Tanaka: Absence of the Buddha image in early buddhist art – towards its significance in comperative religion (Lővei Pál)

3. Bhárhut (India), sztúpa, i. e. 2. század. Szent hely ábrázolása a Buddha üres trónusán virágajándékokat elhelyező zarándokokkal a sztúpa kerítésén. szempontjából. Rajzok segítik a különböző helyeken megfigyelt motívumok és részletek táblákba rendezett összefüggéseinek felismerését. A fekete-fehér illusztrációk korábbi publikációkból származó, a legfontosabb részleteket ábrázoló fényképfelvételek. Végül a színes táblák a szerző szándékai szerint az objektumok élővé varázsolását szolgálják, többek között a mai zarándokok cselekedeteinek, az ajándékaikkal feldíszített kegyhelyeknek bemutatásával. A könyvvel a szerző egyik célja, hogy megismertessen a tárgyak nézésének - ezen a szó szerinti értelmen túl nyilvánvalóan az interpretálást is érti - általa követett módjával. Ehhez képest az illusztrációk minősége sok kívánnivalót hagy maga után, ez részben a felkészületlen fotósnak (sok esetben maga Kanoko Tanaka), részben a nyomdai kivitelnek tudható be. A szerző vizsgálatainak középpontjába helyezett két építészeti együttes, az indiai Bhárhut (2-3. ábra) és Száncsi sztúpája (4-5-6. ábra) (i. e. 2., illetve i. u. 1. század) és azok környezete a korai buddhista építészet és művészet legjelentősebb korai emlékei közé tartozik. Száncsi a világörökség-listán is szerepel (egy róla készült felvételt a már említett Medgyaszay-kiállítás is tartalmazott (4. ábra)). A mintegy épített hegyként magasodó, kupolaszerű, de belső teret nem tartalmazó sztúpák a halott Buddha emlékművei, Buddha nirvánájának jelképei. A korai buddhista művészetet éppen a sztúpák díszítésének igénye hívta életre. A vallásalapító emlékét a sztúpát körüljáró zarándokok útvonalán elhelyezett domborművekkel idézték fel, az útvonal azon helyszíneire helyezve a hangsúlyt, ahol a látogatók meditálhattak és felajánlásokat tehettek. Az emlékezést segítő, kommemoratív jelenetekkel és a kultuszt magát megjelenítő ábrázolásokkal (2-3.. 6-7. ábra) borították be a sztúpák körüli mellvédeket és a kapuk környékét. A bevezető utolsó mondata igen jellemző az olvasót (ugyanúgy, ahogy a konferencia-résztvevőt) a téma vizsgálatába aktív módon bevonni kívánó szerzőre: „Képzeljük el, hogy Száncsi hegyén állunk, és az ókori India szótlan szobrait szemléljük." Fogadjunk neki kicsit szót. és képzeljük el! A lapos mezőből kiemelkedő, pálmákkal övezett és fákkal borított, szétterülő, alacsony domb tetején a nagy sztúpa gömbsüvege és né-