F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Kanako Tanaka: Absence of the Buddha image in early buddhist art – towards its significance in comperative religion (Lővei Pál)

4. Száncsi (India), sztúpa. i. e. 1. század. Az építmény külső képe hány melléképület kisebb kupolája rajzolódik az égre. A zarándokok évezredes gyalogösvényeit követve jutunk fel a dombtetőre, amelynek teljes platóját elfoglalja a fallal övezett, szent terület. Ennek központi elemét, a sztúpát a zarándokok háromszor járják körül (3. ábra). Először a kőből faragott, pillérek és vízszintes hengerek alkotta - a minden bizonnyal előkép fagerendás zsilipéit falra emlékeztető - kerítés külső oldalán, a négy égtáj felé tekintő kapuk térségébe éppen csak befordulva, majd a kerítés belső oldalán, végül lépcsőkön feljutva a sztúpa kerülete mentén. A faragványos, domborműves díszek a kapuzatok ugyancsak faépítészetre emlékeztető szerkezeti elemeit, oszlopait és vízszintes gerendázatát borítják be, hosszú szemlélődésre és meditációra csábítva a látogatót. Buddha maga ezekről a jelenetekről hiányzik, hiszen a művészek nem őt, hanem a halála utáni eseményeket, a hozzá kapcsolódó, rá emlékeztető tárgyakat, az ezen eseményeknek és tárgyaknak a szemlélőhöz, a hívőkhöz, a zarándokokhoz való viszonyát ábrázolták. Ahogy a sztúpa a halott Buddhának, úgy a (buddhista) Tan kereke a tanító Buddhának, a Bódhi-fa Buddha megvilágosodásának a jelképe. Kanoko Tanaka vizsgálatai szerint az üres trón ábrázolása jellemzi legjobban a sztúpa-művészetnek azon alapelvét, miszerint Buddha szent emléke láthatatlan, ábrázolhatatlan. Az üres trón akár indiai nemzeti jelképnek is tartható, más országokban ugyanis nem fordul elő. A vallásalapító Indiában élte le életét, ott hagyta hátra saját emlékét híveiben, akik a Mester konkrét tartózkodási helyein üresen maradt trónokat (8. ábra) használták fel emléke életben tartására. E szentként tisztelt helyek lettek aztán a domborművek ábrázolási témájává. A trón teljes spirituális szabadságot adott az egyéneknek, ráhelyezhették felajánlási ajándékaikat, végigsimíthatták kezeikkel, meditálhattak és vizionálhattak a közelében. Nem volt semmi sem kötelező, de mindent meg