F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Turányi Erzsébet: A szekszárdi Szent János- és Pál-kápolna helyreállítása, avagy gondolatok egy helyreállítás kapcsán

MŰHELY 91 Turányi Erzsébet A SZEKSZÁRDI SZENT JÁNOS- ÉS PÁL-KÁPOLNA HELYREÁLLÍTÁSA, AVAGY GONDOLATOK EGY HELYREÁLLÍTÁS KAPCSÁN Az itt következő írás egy 1988-ban, a műemlékvédelmi szakmérnöki tanfolyam zárásaként elkészített szakdolgozat része. Dolgozatommal egyrészt egy műemléki szempontok szerinti helyreállítást szeretnék bemutatni, feldolgozva az együttes építéstörténetét, korrigálva az előbbiek szerint megvalósult helyreállítás hibáit, másrészt - összefoglalva a közreműködő intézmények, szervezetek intézkedéseit, s látleletet adva az 1980-as évek első felének vidéki magyarországi műemlék-helyreállításáról - feltárni a neuralgikus pontokat, s okulva a tapasztalatokból, azokat a következő helyreállítások javára fordítani. A szakdolgozat elkészítése óta eltelt 10 év. A jelenkori helyzetet elemezve és öszszevetve az összefoglalásban leírtakkal, ki-ki megállapíthatja, történt-e, és ha igen, miféle változás a műemlékek fenntartása, gondozása, helyreállítása vonatkozásában. Kápolnánk állapotában mindenesetre semmi. 10 évvel ezelőtti állapotában - hozzáadva az ez idő alatti természetes fizikai avulást - várja a folytatást. „Szakmai" kapcsolatba 1980-ban kerültem a kápolnával, amikor a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalat építészeként tervezési feladatul kaptam felújítását, a két szomszédos épülettel, a régi kórházzal és a volt főorvosi lakással együtt. Ezek akkor, ott nem számítottak rangos feladatoknak. Szerencsés véletlen volt, hogy a kezelő műszaki vezetője a külső helyreállítás mellett -, melyre a finanszírozó eredetileg gondolt — a kápolna belső felújítását is el kívánta végeztetni. Mivel a mennyezeten és a falakon díszítő festés volt látható, restaurátorok bevonása vált szükségessé. A Képzőművészeti Alaptól kiküldött zsűri hívta fel a figyelmet a bejárat feletti falfülkében álló Szent Flórián-szoborra, mint szintén restaurálandóra. A kápolna állapota kívül-belül siralmas volt, ablakközépig felkúszó felnedvesedéssel. Környezete (1. ábra) - az épületeket is beleértve - az időközben jelentkezett funkcionális igények szerint alakult, a rendeltetés változása miatti átalakításokkal, toldásokkal, beépítésekkel, terület lehatárolásokkal. A tervezési feladat tehát komplexszé vált: egy műemléképület (2. ábra) külső-belső felújítása, falkép- és szoborrestaurálás, a műemléki környezet méltó kialakítása. S mindehhez a nem túl kedvező feltételek: a szomszédos épületek funkciója megmaradt, a kápolnát a kis udvarral - a Kórház felajánlását meg sem hallva - nem vette át kezelésre a Városi Tanács, a tervezési munkát nem előzte meg egy, a kutatás alapján összeállított tudományos dokumentáció,

1 a lebonyolításban a kezelő járatlan volt - át is passzolta később a beruházóként ugyancsak tapasztalatlan TOLNATERV-nek -, a ki-