F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
KITEKINTÉS - Markušová Kristína: Wick Béla élete és műve
magyar eredetét, és az első csehszlovák köztársaság korszakát hanyatlásnak állítsa be. Az eredmény: Wiek könyvét 1941-ben a városi tanács költségén adták ki. 29 Bevezetőjét -, amely hangsúlyozottan politikai árnyalatú volt - maga a polgármester írta, és a „Húsz év megszállás" című fejezet, amely az 1918-38 közötti időszakról szól, igen célzatos és szubjektív fogalmazásé. Amikor a második világháború után Kassát ismét Csehszlovákiához csatolták, buzgó hivatalnokok Wiek Bélát is népi törvényszék elé idézték: „magyarbarátos" meggyőződéssel és a csehszlovák történelem meghamisításával vádolták. Azonnali Magyarországra való áttelepítés vagy börtön várta, polgári jogai elvesztése, vagyona egy részének elkobzása és nyugdíja elvesztése. A népi törvényszék irataiból kiderül, hogy vádlói alig szenteltek figyelmet Wiek szemináriumi munkásságának és a népművelés, illetve regionális történelemkutatás terén végzett tevékenységének. A törvényszék döntésében végül még az illető könyv megsemmisítését is követelték. Egy elenyésző terjedelmű szövegért, amivel a kiadás idejének adózott, a szerző sokéves szorgalmas munkáját ítélték pusztulásra. A könyv kiadásának és a népi törvényszék tevékenységének körülményei már közlésre kerültek, 30 ezért csak röviden összegezzük az eseményeket. Wiek saját védelmében leszögezte, hogy nem volt szándékában a Csehszlovák Köztársaságnak ártani. Ezt azzal is alátámasztotta, hogy maga is szlovák nyelvű családban született, sőt legtöbb műve az 1918-38-as időszakból két nyelven jelent meg. A tárgyalt „magyarbarátos" fejezetet, amelyet szerinte másvalaki írt, beleegyezése nélkül helyezték el a könyvében. Wiek soha nem volt tagja semmilyen pártnak - ellenállt Dvorcsák Győző híveinek is, akik szerint KeletSzlovákia lakossága, az ún. Szlovjakok, eltérő fajt képeznek (ez az elmélet segítette volna Szlovákia elszakadását, ezért budapesti körök is támogatták). A hivatalnokok buzgósága ellenére az ítélet nem nyert jogerőt, így Wiek megmenekült a börtön és a kiköltöztetés elől is. Megengedték neki, hogy nyugdíjasként Kassán maradjon - a mai Rooseveltova utca 16. szám alatti kanonoki lakásban, 10. Kassa. Szent-Erzsébet-székesegyház. Belső tér. 1935. OMvH Fotótár, ltsz. 14676. poz. Fotó: Petrás István
