F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

KITEKINTÉS - Markušová Kristína: Wick Béla élete és műve

11. Az idős Wick Béla dolgozószobájában amely egyúttal az egyházi törvényszék székhelye is volt (11. ábra). Elete alkonyán Fischer-Colbrie Ákos kassai püspök irodalmi tevékenységét dolgozta fel. Nagy kár, hogy ezt a munkát már nem tudta befejezni és kiadni - a tanulmány kézirata és Wiek hozzávaló jegyzetei elvesztek. Az egyházi törvényszék elnöki tisztét és a kanonoki címet meghagyták élete végéig: 82 éves korában halt meg 1955. december 25-én. A kassai köztemetőben, családja sírjában temették el. A szeminárium volt diákjai (ma nyugdíjazott papok) Wicket mint igényes, és nagy tudású tanárt említik. A diákok, akiket elsősorban egyházjogra oktatott, kedvelték. Wiek Béla irodalmi munkássága értékelésénél a szerző nem eléggé lényegre törő vagy nem eléggé objektív nézeteit keletkezésük idejének és körülményeinek kell tulajdonítanunk. Nem helyes, ha bármely téren a sokéves szorgalmas szakmunka eredményeit politikailag motivált hivatalnokok értékelik (és elítélik). Wiek Béla műve Kassa regionális történelemkutatásában elismerést érdemel. Jelentőségét legjobban a szakirodalomban és népművelési kiadványokban szereplő rengeteg munkájára történő utalás bizonyítja.

30 (A mai napig hányan másolnak le tőle egész szakaszokat a forrás megnevezése nélkül - cikkekben, diplomamunkákban, egyetemi szakdolgozatokban, beszámolókban stb.) Igaz, hogy Wick a tudományos kutatómunkában csak az első fokot érte el - az elemzést. Az összegzés - Kassa múltját szélesebb kontextusba helyezni, ráadásul kellő áttekintéssel - már meghaladta lehetőségeit.

31 Ennek fő okát nem abban látjuk, hogy Wiek csak műkedvelő történész volt, inkább abban, hogy fő hivatása - a papi szemináriumban végzett lelkészi és oktató tevékenysége - állandóan Kassához kötötte. Számára lehetetlen volt olyan tanulmányútra menni, hogy azoknak a városoknak levéltárával, könyvtárával ismerkedhessen, amelyek Kassa város múltjában jelentőségteljes és döntő szerepet kaptak. Csak az az anyag állt rendelkezésére, amely a kassai gyűjteményekben volt hozzáférhető. Eleteműve a tanúja, hogy azokat a forrásanyagokat, amelyeket elért, alaposan felhasználta. Minden egyes kiadványával nemcsak a történelmi tényeket, de műemlékszeretetet és hagyománytiszteletet is oltott az olvasóba. Evvel hozzájárult Kassán a kultúrörökségért való felelősség megerősítéséhez. Wiek Béla életéről és művéről ez a rövid emlékezés születésének 125. évfordulója alkalma-