F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Az építészeti-művészeti szakszótárakról (Császár László)

labélyeg stb. Tollunk hegyén van ezek után a téglagyártás, ami már építőipar. Vagy itt van a céhek, páholyok stb. kérdése. Nehéz tehát behatárolni, hol állunk le a fogalommagyarázatokkal, éppúgy mint kerülni az esetlegességeket. Zombori könyvében például nincsen ablak, csak annak két eleme, a béllet és záradék, ajtóról pedig egyáltalán nem tud. Nagyon érdekes a római falazási módok bemutatása. Majornál: opus emplekton, lithostratum, mixtum, musivum, quadratum, reticulatum, sectile, siliceum, spicatum, tesselatum, testaceum, vermiculatum (12 fogalom). Zádornál van még opus incertum, s ezzel együtt is csak kilenc fogalom a fentiekből. Gerőnél csupán négy, igaz, a legfontosabb falazási technika szerepel, amelyek az első kettőnél is megvannak. (Egyedül ő írja, tévesen, az op. spicatumot két c-vel.) Zomborinál egyáltalán nincs ilyen címszó. Úgy tűnik, arra lenne szükség, hogy e munkákat egybeolvasszuk, s az átfedéseknél a korrektebb szöveget közöljük. Majornál például az építőműhely címszó alatt nem szerepel a páholy kifejezés (idegen nyelven igen, csak magyarul nem), míg Zádor Annánál külön van építőpáholy címszó, amelyben egyet jelent az építőműhellyel. Ez tévedés, a Mátyás-kori királyi építőműhely sem s feltehetően a korábbi Zsigmond-kori sem volt páholy. A rácsos tartó igen fontos épületszerkezeti elem, neves műemlékeink is hiányoznának nélküle (Nyugati pályaudvar), mégsem szerepel, csak az építészek készítette két szótárban. Az ún. szocreál építészet mintha nem is létezett volna. Itt van például a historizmus-eklektika kérdése. Majornál olyan fogalom, mint historizmus, nincs is, csak historizálás van, de ezt ő több, korábbi történelmi időszakra is érti. Nála az eklektika a historizálás 19. század végi utolsó periódusa. (Tévesen, de megszokottan - írja ő.) Zomborinál a historizáló módszer tiszta stílusmásolás, míg az eklektika a stíluselemek összekeverése. Gerőnél az eklektika - vagy pluralizmus - a historizmus szinonimája. Zádor Annánál az eklektika a historizmuson belül létezik mint egy épületen több stílusformát alkalmazó módszer. Igazság szerint olyan stílusutánzó építészet nincs is, amely tökéletesen neogótikus vagy neobarokk lenne. Valahol mindig van egy hang az épületen - arányban, anyagokban, tömegben, részletképzésben -, amely árulkodik koráról. Steindl aztán már csak értett a gótikához, de Parlamentjéről lerí a másság, nemcsak a kupola miatt, de az enteriőr részletei miatt is, és Kotsis Iván székesfehérvári műkő-barokkja sem kelti az eredetiség képzetét. E korszak legtöbb épületéről lehetetlen megmondani, hogy milyen stílust tisztelhetünk benne. A kort jellemző és kutató építészettöténészei egy részének felfogása Gerő Lászlóéhoz áll közel, mely szerint a historizmus nem más, mint az eklektika más szóval kifejezve. (Nikolaus Pevsner, Merényi Ferenc.) A legújabb felfogás is az azonosság irányába mutat egy ügyes megfogalmazással, mely szerint a historizmus esztétikai elv, amelynek módszere az eklektika. (Lásd: erről bővebben e cikk szerzőjétől: Hozzászólás az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságán kezdeményezett periodizációs vitához. Műemlékvédelem 1987/4. 277.) Még néhány kisebb, de tanulságos megfigyelés. Egyes szerzők (Major Máté, Gerő László) egy szócikkben tárgyalnak több fogalmat, így enciklopédikus jelleget adnak művüknek, míg Zádor Anna ezeket szétbontva, külön tárgyalja (például boltozat). Itt a felsorolásból furcsa módon kimaradtak a gótikus boltozattípusok. De van külön bordás boltozat címszó is, sok ismétléssel. Gerőnél nagyjából ugyanez a helyzet, míg Major-