F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Az építészeti-művészeti szakszótárakról (Császár László)

AZ ÉPÍTÉSZETI-MŰVÉSZETI SZAKSZÓTÁRAKRÓL* Nehéz építészeti, építészettörténeti szakszótárakat, fogalommagyarázatokat írni? Nehéz bizony. E kérdéskör annak apropóján merült fel újra, hogy megjelent Zombori Bélának a Művészeti és építészettörténeti kifejezések gyűjteménye című munkája (Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1997. Ismertetve a Műemlékvédelem 1997/2. számában). 13-14 évvel ezelőtt, nagyjából egy időben jelent meg három értelmező szótár. (1983ban Major Máté szerkesztésében az Építészettörténeti és építészetelméleti érteimezé) szótár az Akadémiai Kiadó gondozásában, a Műszaki Kiadónál Gerő László Magyar műemléki ABC-je, majd 1984-ben a Zádor Anna szerkesztette Építészeti szakszótár a Corvina Kiadónál.) Gerő színvonalas, gazdagon, nagyrészt saját rajzaival illusztrált könyve, címének megfelelően, a műemlékvédelemmel kapcsolatos kifejezéseket helyezte előtérbe. Illusztrált könyv Zádor Annáé is. Major könyve a szakkifejezéseket öt nyelven, angolul, franciául, németül, olaszul és oroszul is megadja. Zombori műve illusztrálatlan. Úgy látjuk, munkájában néhol majdnem szó szerint a Zádor-féle szakszótárra támaszkodott, kiegészítve azt főleg a jelenkor művészeti-történeti és művészet-technológiai kifejezéseivel. Az ilyen értelmező szótáraknak kettős feladata is van. Egyrészt, hogy az érdeklődő közönség, ha valahol, például regényben, novellában , ismeretterjesztő könyvben (ez inkább évtizedekkel ezelőtti probléma volt) találkozott valamely építészeti kifejezéssel, meg tudja nézni, mit takar a szakmai kifejezés. Másrészt - és ez a fontosabb a szakemberek egységes nyelven beszéljenek, és ne értsenek mást és mást egy-egy fogalom alatt. (Előfordul.) Ezért tehát a szakszótár foglalkozzon: - az építészettörténet korszakaival, jellemző jegyeivel, a periodizációval, tartalmával, - az egyes épülettípusokkal, - az épületrészek, ornamensek és szerkezeti elemek neveivel, - a megóvás módszereinek értelmezésével, - a megvalósítás és munkaszervezet fogalmaival. Úgy vélem, hogy az első három, de súllyal a harmadik pont a legfontosabb egy ilyen szótárnál. Nagy kérdés, hogy mennyiben kell foglalkozni az ötödik ponttal, az építőipari kifejezésekkel, bár ez helyenként elkerülhetetlen. Zádor Anna előszavában ugyan megjegyzi, hogy szakszótára műszaki kifejezésekkel nem foglalkozik, de ezt számos esetben - helyesen - nem sikerült tartania. Mert ugyebár vannak falazatok, födémek, ezeknek vannak anyagai (fa, kő, tégla, beton, acél), s akkor már meg kell határozni a téglát, fajtáit a történelemben, mi a tég* Ez a cikk megjelent az Építésügyi Szemle 1998/2. számában