F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Söptei Imre: A kőszegi temető

faragott köve a déli oldal előtt áll. Az északi falba építették be Sztankovics Péter görög kereskedő, siklósi polgár vörösmárvány tábláját. A jelen Sajnos a régi emlékek pusztulása és fogyása máig nem állt meg. Ahogy 1930-ban Horváth Detre sajnálkozva állapította meg, hogy az a két szépen díszített, címeres sírkő, amelyet az Archaeologiai Értesítő 1893. évi 436. oldalán örökítettek meg, akkor máinem volt meg, úgy mi is ugyanezt tehetjük, amikor az általa felsoroltak többségét nem találjuk. Helyén mindössze egy maradt meg, Repsch Mihály aranyművesé, akinek a hálás Betegház Egylet állított emléket, mert vagyonának jelentős részét erre az intézetre hagyta. Ezt is teljesen benőtte már a repkény, két táblája közül eltűnt a nevét megörökítő, csak a másikon levő hálafeliratból következtethetünk arra, hogy kinek a sírja fölé állították. Ennek ellenére még ma is szép kövek tucatjaival találkozhat a kutató. Ezek közül azonban a legidősebb is csak a múlt század elejéről származik (Franz von Stettner, 11810). Ez az egyik legszebb emlék (4. ábra). Felirata alapján a legkorábban eltemetett személy az 1701-ben kivégzett Lehmann Gottfried kapitány, II. Rákóczi Ferenc bécsújhelyi szöktetője volt. Földi maradványainak egy részét 1705-ben hozta Bezerédy Imre Kőszegre. Eredeti sírköve azonban 1924 körül eltűnt, a ma láthatót csak 1957-ben állították.

37 8. Kőszeg, temető. Késő klasszicista dombormű. A sírfelirat már olvashatatlan, de valószínű, hogy a Waisbecker család egyik tagja nyugszik itt. 1999. Fotó: B. Benkhard Lilla