F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Söptei Imre: A kőszegi temető

2. Kőszeg, temető. Az 1838-39. évi telekkönyvhöz tartozó térkép (Kovatsits Zsigmond). Részlet. Jurisics Miklós Múzeum, Kőszeg. dományos nagyságok sírjainak gondozásával ma is működik. Ezt kellene kiterjeszteni az „újra felfedezendő" személyiségek, a legkorábbi sírkövek és a művészeti szempontból legértékesebb síremlékek óvására. A temetők azonban nemcsak a műemlékvédelmi szakemberek számára adhatnak munkát, hanem a történettudománynak is jelentős forrásai lehetnek. A temetőben található sírkövek fontos részleteket tehetnek hozzá az adott település történetéhez. A síremlékek és a temetkezési helyek alapján meg lehet állapítani, hogy adott időszakban kik voltak ott a jelentős személyiségek, kiknek emlékét őrzik kegyelettel, akár még haláluk után évszázadokkal is. De ezek mellett a sírkövek anyaga, nagysága és díszítése képet adhat az egész város anyagi erejéről, az ott lakók ízléséről is. Mai divatos kifejezéssel élve mentalitástörténeti adalékokat szolgáltatnak a település életéről. Jelentős családtörténeti adatokra bukkanhatunk a feliratok böngészése során. Ez azonban csak kiegészítheti, megerősítheti a családokról az anyakönyvekből és egyéb forrásokból addig szerzett ismereteket. A művészettörténet terén szeretnénk még egy szempontot figyelembe ajánlani. Ez pedig a sírkövek díszítéseinek jelentéstartalma. A mai sírköveken is láthatók különböző jelképek, de a 150-200 éveseken nagyon sok szép és tudatosan használt halál- és feltámadás-szimbólum található, amelyek megfejtése külön érdekessé teheti a feldolgozó munkát. A múlt Kőszegen a mai temető helyét a 17. században alakították ki. Korábban a középkori hagyományoknak megfelelően a fallal kerített város központjában található Szent Jakabplébániatemplom mellé temették az elhunyt polgárokat. Egyes vélemények szerint, a mai Szent Imre - (korábban Magyar) templom építésekor - (1615-1618) - szüntették meg a belvárosi temetkezést, mert az új épület a rendelkezésre álló helyet nagyon szűkössé tette. A város élt Inkhoffer Gáspár ajánlatával, aki a városfalon kívül, de még a