F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Turányi Erzsébet: A szekszárdi Szent János- és Pál-kápolna helyreállítása, avagy gondolatok egy helyreállítás kapcsán

épületéhez kapcsolódó, új toldalékok elbontása, a terület lehatárolása illetve a szakszerű parkosítás. Az épületegyüttes jelenlegi látványa, főként a közterületek felől mégis összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint a felújítás előtt volt (20. ábra). A kápolna külső helyreállítása szakmai szempontból is - kisebb részletektől eltekintve - érzésem szerint jónak minősíthető. E munkálatos során folyamatosan figyelemmel kísértem a részletek alakulását. Egyidejűleg tovább kerestem az építéstörténetre fényt derítő dokumentumokat, különösen az önálló toronyrész felfedezését követően. A felújító csapat lelke az a két nyugdíj előtt álló, sváb származású kőműves volt, akiket a finomkőműves ismeretek birtokában felújítási munkákra szoktak beosztani. A többi szakma (ács, asztalos, bádogos) képviselői szintén igen jó hozzáállást tanúsítottak, és a kijelölt munkát jó minőségben elvégezték. Több, hasonló jellegű tervezési munka elvégzése után ez a feladat volt az, amely arra késztetett, hogy keressem a képzés lehetőségét. El akartam érni, hogy nekem az OMF felügyelője ne csupán egy nem kívánt, kötelező kontroll legyen, hanem együttműködő partner, s hogy Tolna megye ne egyedül a rossz műemlékfenntartás gyakorlatáról legyen ismert. Kezdetben a helybéli közreműködő intézmények egyike sem volt tudatában a tényleges feladatnak, és nem volt alkalmas a ráháruló munkarész szakszerű elvégzésére. A negatív tényezők közül jelen volt a szegénység, a nemtörődömség, a tudatlanság, emellett pedig sajnos számolni kellett a fizikai avulással valamint az időjárási és közlekedési korróziós ártalmakkal is. Mellette ható tényezőként kell elkönyvelni az időbeli késedelmet, legalábbis részben. Erre az időre esett ugyanis a gazdasági nehézségek első komoly érzékelése, mely újra a beruházások visszafogásában nyilvánult meg, s fordította figyelmet a meglévő épületállomány felé. Az építészet modern korszaka Magyarországon is a végét járta, szélesebb szakmai körökben is megkezdődött az új út keresése, időben visszafelé a gyökerek kutatása. Makovecz Imre néhány organikus épülete már állt, a pécsi műhely már fel is oszlott, a miskolci csoport éppen kezdte bontogatni szárnyait. A társadalom részéről, nosztalgikusabb formában ugyan, de szintén megindult az 20. Szekszárd. Szent János- és Pál-kápolna. Az északi utcakép terve. Turányi Erzsébet, 1986.