F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Esztergom, 1998. (Lővei Pál)

Nem kap az olvasó magyarázatot arra, vajon mit érthetett Széless Szent István király kálváriáján, amelyei 1543-ban a levéltárral és templomi felszerelésekkel együtt Pozsonyba, majd Nagyszombatra szállítottak át (9/12.§.: 147. old., 1. hasáb). A koronázási eskükeresztről, esetleg a Mátyás-kálváriáról lehet szó? A magyar fordítás szövegében nem lett jelölve, és lábjegyzet vagy jegyzet sem utal arra, hogy a Porta Speciosa belső (keleti) timpanonján olvasott IC betűk fölött Széless kizárólag rövidítésjelként értelmezhető, sűrű hullámvonalat rajzolt (5/5.§.: 92. és 93. old., 2. hasáb). Akadnak olyan címerleírások a műben, amelyekhez lehet, illetve lehetett volna még megjegyzést fűzni. Egy azóta elveszett faragvány két címere közül Széless csak az egyiket határozta meg, mint a Berényi családét. A másikon „egy kereszt, ágak és korona között, vagy inkább szarvasok szarva" volt látható (7/4.§.: 125. old., 2. hasáb), amely a Zichyek koronából növő agancspár közé ültetett keresztet ábrázoló pajzsával azonosítható. (A Berényi és a Zichy család között többször is fennállt házassági kapcsolat, és mindkét családnak voltak tagjai az esztergomi káptalanban is.) A szász címeikapcsán meg lehetett volna jegyezni (egyébként máshol is előfordul Széless szövegében), hogy a leírásban szereplő három folyó (8/5.§.: 135. old., 2. hasáb) helyesen három pólya. Az Oettingeni boldogságos Szűz szobráról (7/4.§.: 123. old., 1. hasáb) az is a 110. jegyzetbe kívánkozott volna, hogy a bajorországi Altötting középkori kegyszobrának másolatáról van szó. A könyvet olvasva magamtól nem tudtam rájönni, jegyzet pedig nem segített, melyik helység a római temetkezéseket őrző Gyarmat (8/2.§.: 129. old., 2. hasáb és 131. old., 1. hasáb), milyen műre hivatkozhat Széless a Pető nevű szerző esetében (8/5.§.: 135. old., 1. és 2. hasáb), valamint hol van az a Szebelle (Szélessnél Sebele), ahová az esztergomi székesegyház nagyobb harangját megőrzésre elszállították (esetleg a Hont megyei Szebelléb?). Pázmány Péter könyve (9/14.§.: 151. old.. 2. és 153. old., 1. hasáb) ugyan közismert, pontos címe és könyvészeti adatai mégis jegyzetet igényeltek volna. A számítógépes szedés érezhetően képtelen volt megbirkózni bizonyos jelekkel. A 82-83. és 87-88. jegyzetekben hiányzó szerb és román betűk kitétele bizony elvárható lenne egy közép-európai nyomdai termékben, akkor is, ha saját tapasztalatomból tudom, mennyi ismételt erőfeszítést igényel, és mennyi buktatóval járhat ez. A Porta Speciosa feliratain és így Szélessnél is több helyen is szereplő, fordított hajlatú S-betűk szövegközti reprodukálása már nem ennyire triviális feladat. A fordításban alkalmazott, a latin felirattól idegen felkiáltójelek közé helyezett köznapi S-ek azonban semmiképpen nem tarthatók helyes megoldásnak, inkább a csillagos jegyzetben történő magyarázat lett volna indokolt. A hosszú ő-k helyenként rövidként való szereplése alighanem a némely bölcsész körökben még használatos szövegszerkesztő programoknak leginkább a magyar ő-vel és ű-vel szemben táplált „ellenérzésének" tudható be. Mind ez, mind a nem túl nagy számú további sajtóhiba (a legcsúnyább talán: „canterburii" a 160. jegyzetben), egyes szóközök hiánya, a jegyzetekben néhány szerző nevének elmaradt kurziválása azonban nem éri el a már zavaró mértéket. Két helyen vettem észre elütést évszámban: a 129. jegyzetben Palóci György érseki hivatalviselésének