F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Esztergom, 1998. (Lővei Pál)

időszaka 1330-1339, de már korábban, all. jegyzetben olvasható a helyes 1430-1439, Bél Mátyás esztergomi kéziratának kiadási éve pedig a 161. jegyzet szerint 1857, a 199. jegyzet viszont javít 1957-re. Ezek a példák egyébként azt is jelzik, hogy a jegyzetek között az általános és el is várható oda- és visszautalások mellett találhatók felesleges ismétlések is - megint csak egy olvasószerkesztői ellenőrzés hiányának jele, ahogy az is, hogy nem egységes a jegyzetek két készítőjének a korábban már idézett művekre történő hivatkozási módja. Széless egy helyen feltette a kérdést, hogy mi lesz munkája gyümölcse, mi haszon származik a feliratok lemásolásából, nem végez-e fölösleges munkát? (4/7.§.: 77. old., 2. hasáb) Ma már tudjuk, munkája nem volt hiábavaló: ha a romokat megóvnia, a helyreállítást előmozdítania csak egy legalább fontos kőfaragványokat napvilágra hozó, 1763-1764-ben végrehajtott tereprendezés erejéig sikerült, sok részletet csak az ő leírása alapján ismerünk. írása elején (1/1.§.: 19. old., 1. hasáb) kifejtette, hogy arra törekszik, hogy az igazsághoz jusson el, és ezzel új kutatásokra is ösztönzést adhat talán. Az esztergomi középkori épületek és maradványok tekintélyes - a bemutatni kívánt könyv jegyzeteiben nyomon követhető - későbbi irodalma és Széless „idézettségi mutatója" óhajának beteljesedését tanúsítja. Művének igen komoly munkát jelentő, eléggé nem dicsérhető lefordítása és kiadása remélhetőleg további vonzerőt jelent majd a középkori magyarországi művészet esztergomi főműveinek jövendő kutatói számára. Lővei Pál