F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Kövesdi Mónika: A tatai Esterházy-nyárilak dísztermének falképei
1. Tata, a Cseke-tó és környékének térképe a 19. század elejéről. Tata, Kuny Domokos Múzeum Elemérnek az 1930-as években készített felvételei segítségével képzelhetjük el az eredeti falképeket 4 , amelyekről ezek a felvételek az egyedüli forrásaink. Révhelyi két fotót készített: valószínűleg a teraszra nyíló ajtón és ablakokon beáradó fényt kihasználva, azoknak háttal állva fényképezte le az előtérből nyíló ajtótól jobbra illetve balra eső falfelületeket. Mindkét részlet (és feltehetően a falfelület egésze) illuzionisztikus tájképet ábrázol. A néző, az itt tartózkodó úgy érezhette, hogy a környező angolkert egyik lugasában vagy gloriettjében áll, egy szentimentális táj, egy romos terasz közepén, amelyet elborított a mediterrán növényzet, s amelyben egzotikus vízimadarak telepedtek meg. A háttérben tágas kilátás nyílik, a távolban egy elképzelt, nagyobb kastély képével (nem egyezik meg a tatai rezidenciával) és egy franciakert közepén emelt nyaralókastély ábrázolásával (ez, kissé elrajzolt arányokkal, pontos mása a tatai nyárilaknak). Lenyűgöző részletekben gazdag, és a fekete-fehér fotó is elárulja, hogy színpompás ábrázolás. Kompozíciójának egyik titka, hogy egészében egységes, s anélkül, hogy látszatarchitektúrát használna, az ajtónyílásokat szinte elrejti magában, a szeszélyes bokrok, ágak szövevényében. A táj képes-madaras falkép sok tekintetben rokona a 18. századi világi falfestészet ábrázolásai között gyakori madaras tájképeknek, madaras szobáknak 5 . Itt azonban némileg másról van szó. Nem a termek funkciója szerint megoszló falképtípusok közül
