F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Kövesdi Mónika: A tatai Esterházy-nyárilak dísztermének falképei
választott ide illőt e festő, (mint a nagyobb kastélyok esetében,) hanem az egész épületre vonatkozó kompozíciót alkotott. Ebben az épületben ez az egyetlen figurális díszszel festett terem, az egyetlen reprezentatív helyiség, az épület lelke. Az ábrázolt téma monumentalitása, az ábrázolás komplex, egyetlen nézőpontra komponált egysége kizárja a dekoratív szándékot: e falképek nem a dekorációt szolgálják, hanem az illúziót. Azt a látszatot, hogy az ott tartózkodó tulajdonképpen - és valóban! - egy kertben van, a szabad, korláttalan természet közepén, (a kastély távoli ábrázolása folytán) hangsúlyozottan távol a külvilágtól, a hivatalos megjelenéstől, távol gondoktól és viszályoktól —, a falkép az épület ikonológiáját jeleníti meg. Az egyik falképrészleten a mellvéden hanyagul elhelyezett, tollas-szalagos kalapot és egy odatámasztott sétapálcát láthatunk. Ez az apró motívum még inkább elmélyíti a kép által keltett látszatot: hogy mi, nézők, részei vagyunk e panorámának. Ez a motívum szinte belesodor, belekényszerít bennünket a játékba, az illúzió elfogadásába: hogy valóság és látszat között átjárható kapcsolat van -, hogy nem is falak vesznek körül bennünket. Falképünk távoli analógiája Giandomenico Tiepolo Velence-környéki villájának freskója lehetne , ahol a falakon a kertbe éppen kisétáló alakokat látunk, közéjük vegyülhetünk. A faldekoráció szerepét átvevő illúziókeltés motívuma folytán falképünkön olaszos igazodást, mesterének olasz mintaképeit feltételezzük 6 . A mester személye egyelőre azonosítatlan. Genthon István Jankovszky Józsefet jelöli meg festőként 7 . Jankovszky működésére 1735-ből van adatunk 8 , kevéssé valószínű, hogy 1785-86-ban is ő dolgozott volna Tatán. Révhelyi a nyárilakkal kapcsolatban 2. Tata. Esterházy-nyárilak. A főhomlokzat a díszterem rizalitjával. Fotó: Révhelyi Elemér
