F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

FORRÁS - Keresztessy Csaba: A keszthelyi Festetich-kastély porcelán-leltára a 19. század első feléből

FORRÁS 53 Keresztessy Csaba A KESZTHELYI FESTETICS-KASTÉLY PORCELÁN-LELTÁRA A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBŐL A Magyar Országos Levéltár őrizetében fennmaradt Festetics-iratanyag igen nagy számban tartalmaz különféle hagyatéki leltárakat, összeírásokat, melyek közlése mind a mai napig várat magára, pedig ezek mind a családtörténettel, mind a művészet-, vagy gazdaságtörténettel foglalkozó kutatók számára nélkülözhetetlen forrást jelentenek. Az alább közölt inventárium nem az egyetlen, mely a keszthelyi kastély asztali edényeinek felsorolását tartalmazza, de olyan időszakban született, melyben ezek a tárgyak a legnagyobb számban és típusgazdagságban voltak megtalálhatók a kastélyban. Bár a most publikálásra kerülő irat datálatlan, talán nem járunk messze az igazságtól, ha létrejöttét 1846. május 12. és július 28. közé tesszük. Előbbi gróf Festetics László halálának időpontja, melyet követően - feltételezésünk szerint - fiai összeíratták az örökséget, utóbbi pedig egy, az inventárium keletkezésétől eltérő időből, de nagy valószínűséggel ugyanazon kéztől származó bejegyzés kelte, mely szerint a gróf

1 a középszerű- és rossz állapotban lévő tárgyak eladására adott utasítást.

2 Esetünkben azonban sem a számbavétel, sem a javak egy részének áruba bocsátásra történt kijelölése nem sorolható a halálesetet követő szokásos „rutineljárások" közé, a sietség okát inkább abban a kényes helyzetben kell keresnünk, melyet László gróf - egyebek mellett - fiaira hagyományozott. Festetics László jelleme jelentősen eltért a keszthelyi kastélyt (1. ábra) megépíttető Kristóf ha puritánnak nem is mondható, de mindenképpen mértéktartó stílusától.

3 Ennek tudhatjuk be, hogy a különböző családtörténeti feldolgozások, életrajzi lexikonok, vagy akár a keszthelyi kastéllyal foglalkozó publikációk - amennyiben egyáltalán megemlítik - udvarias szűkszavúsággal emlékeznek meg róla,

4 s ez teszi szükségessé, hogy - ha csak néhány szó erejéig is - elidőzzünk személyénél. Az 1785. június 15-én Ságon született ifjú gróf 1804-ben kapta meg apjától, a Georgikont alapító Györgytől a Balatonkeresztúri birtokot, hogy a gazdálkodásban gyakorolhassa magát, de apjának egy alig egy évvel később íródott rendelkezése már a kísérlet csődjéről számolt be: „... iskoláit nagy nehezen elvégezvén, múlt ősszel bútorral, különböző berendezési tárgyakkal, lóval és pénzzel bőven elláttam, de bőkezűsködésem közepette egyszerre csak azt hallani kényszerültem, hogy nemcsak lovait és bútorait adta el, hanem különböző mesterembereknél körülbelül 5000 forint adósságot csinált. ... Kiadásaival oly keveset törődött, hogy a jövendő jövedelmek ürügye alatt minden hónapban ezreket költött. ... Hét kocsit csináltatott, mindig nagyobb és nagyobb számmal fogadott cselédséget és vásárolt lovakat, házasságának ürügye alatt rettenetes pénzpocsékolással ruhát vásárolt, úgy, hogy ugyanazon időben Bécsben, Sopronban, Ságon, Olláron, Zala-Egerszegen, Keszthelyen és Pesten egyszerre dolgoztatott munkásokkal."

5 Az apja által elren-