F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

FORRÁS - Keresztessy Csaba: A keszthelyi Festetich-kastély porcelán-leltára a 19. század első feléből

delt szigorítások (az apanázs, a szolgák, a lovak és a kocsik számának megszabása) úgy tűnik nem érte el célját, hiszen négy évvel később László újabb 360.000 forintos adósságának kifizetése hárul rá. A számadások szerint az ifjú gróf az 1814-et követő négy év alatt 589.570 forintot költött,

6 s ez a szokása idősebb korára sem változott. Nem csoda tehát, hogy fiai meglehetősen nehéz anyagi helyzetben vették át a családi birtokok igazgatását, olyannyira, hogy 1846. szeptembere és 1854. áprilisa között árverések sorozatán - mások mellett - bútorok, ruhák, fegyverek, ágyneműk és porcelánok (2. ábra) tömegét kényszerültek eladni a több millióra rúgó adósság kifizetése érdekében. A fennmaradt árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint a porcelánok 1847. február 6-án kerültek kalapács alá

7 (3. ábra). Bár a korabeli összeírások nagy előszeretettel sorolták a porcelánok közé az egyéb anyagból készült asztali edényeket is, tudjuk, hogy a kastélyt építtető Festetics Kristóf háztartásában talán két-három tucatra tehető az akkor még igencsak drága porcelánok száma, az étkészlet túlnyomó részét holicsi fajansz edények képezték. Fia, Pál viszont már rendelkezett - a fajanszok mellett - egy 472 darabból álló teljes porcelán étkészlettel, ezek származási helyét azonban nem ismerjük. Az első olyan leltárak, melyek többet is elárulnak e készletekről a 19. század elejéről datálódnak, közülük az 1818. évi kivonatát Péczely Piroska közli 1958-as monográfiájának függelékében.

8 Az ebben szereplő készletek közül a „Szöllő Leveles Zöld porcellain", a „Sakszoniai Portzellain aranyos Virággal", a „Veres virágú Sakszoniai Portzellain aranyos Szélekkel" a „ Bétsi Portzellán Aranyos Szélekkel és zöld Fa Levelekkel", valamint a „Zöld Sással s ne felejtsél festett megaranyozott Portzellán" feltehetően azonos az 1846. évi inventáriumban hasonló megnevezéssel szereplő szervizekkel, bár feltűnő, hogy utóbbiban többségük lényegesen nagyobb számmal képviselteti magát, minden bizonnyal Festetics Kristóf vásárlásainak következtében.

9 Elnevezésük hasonlósága okán elképzelhető, bár egyenlőre nem bizonyítható néhány további készlet megegyezése is, ilyenek például a „Zöld aranyozott Pocellain", a „Veres Virágú Zöld Stráfokkal való Porcellain", valamint a „Kék Porcellain". Hogy az eladások milyen mértékben csökkentették a keszthelyi kastélyban lévő porcelánok számát, arra az 1861. évi inventáriumból

10 következtethetünk. E szerint a vörös virággal díszített edények száma az 1846. évi 1274 darabról 866-ra csökkent, a zöld szőlőlevelű típusból nem kevesebb mint 886 edénnyel volt kevesebb, s a fehér-kék csíkos aranyozott szélű készlet korábbi 133 darabjából is csupán 19 maradt. Különösen feltűnő, hogy míg az 1846. évi összeírás a szászországi porcelánok több típusából összesen 244 darabot említ, 186l-re ez a szám - szászhoni név alatt - hétre olvadt. Ez a szám még akkor is megdöbbentően alacsony, ha néhány további szászországi porcelán meglétét a „Különféle színű és virágú porcellánok" között feltételezhetjük.

11 Minden bizonnyal Festetics László idejében kerülhetett Keszthelyre az az úti-kávéskészlet, melyet az 1846. évi öszszeírás a 215-217. sorszámok alatt, a „Zöld sás és nefelejts virágú aranyozott porczellán"-ok között említ, hiszen ezeket 1861-ben a Főméltóságú Hercegasszonyéiként említik.

12 Összességében elmondhatjuk, hogy az 1846-ban megvolt 5095 darab ellenében 1861-ben csupán 2827 edényről van tudomásunk.