F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

TÁJÉKOZTATÓ - Mihály Mária: Műemlék- és műtárgyvédelem a törvény tükrében

menyekre (romokra) is alkalmazni kell, amelyekről a Tanács állapítja meg, hogy mint műemlékek fenntartandók." Az 1929. évi XI. törvény első fejezete a gyűjtemények közgyűjteménnyé nyilvánításáról, állami felügyeletéről és támogatásáról szól. A törvény szerint az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsának javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter közgyűjteménnyé nyilvánít köz- vagy magántulajdonban lévő gyűjteményt, „ha a gyűjtemény tudományos, történeti vagy közművelődési szempontból jelentős anyagot tartalmaz." A nemzeti nagy közgyűjteményekről és személyzetükről szóló 1922. évi törvényt a Hóman Bálint kultuszminiszter által benyújtott 1934. évi VIII. törvénycikk helyezte hatályon kívül. Az évek során ugyanis a „gyűjteményegyetem" több más jellegű intézménnyel is kibővült, pl. a Bécsi Collegium Hungaricum, a Római Magyar Akadémia, a Magyar Királyi Csillagvizsgáló Intézet stb. Ez azonban igazgatási és fejlődési kudarcnak bizonyult. így a Magyar Nemzeti Múzeumról hozott 1934: VIII. t.c. újra rendezte ezt a kérdést. A Magyar Nemzeti Múzeum a nemzeti nagy közgyűjtemények egyeteme, jogi személy, önkormányzati jogait a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa által gyakorolja. A gyűjteményegyetemből újra kiváltak a nem gyűjtemény jellegű intézmények, és a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa lépett az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsa helyébe. Az egybevont közgyűjtemények anyagán belül a szakszerűség szempontjai szerint összevonásokat, áthelyezéseket lehetett tenni. A Gyűjteményegyetem tulajdona átszállt a Magyar Nemzeti Múzeumra. A legfőbb közgyűjtemények egyetemének az 1922-es törvénnyel létesített önkormányzattal bíró jogi személyisége tehát változatlanul fennmaradt, de a Magyar Nemzeti Múzeum nevet kapta. „Az új elnevezés nem jelenti azt, mint ha fentemlített közgyűjteményeink a Nemzeti Múzeumba beolvadnának, hiszen a törvényjavaslat a Nemzeti Múzeumot mai szervezetében megszünteti, ennek kapcsán azonban biztosítani kívánja történeti tradíciókkal ékes nevének fennmaradását. A Gyűjteményegyetem elnevezés megváltoztatását... még az is kívánatossá teszi, hogy az a magyar nyelvhasználat számára idegenszerű, ismételten félreértésekre adott okot s a köztudatban nem tudott gyökeret verni." A Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa nagyjából azt a funkciót látta el továbbra is. mint a Gyujtemenyegyetem Tanácsa. Feladata volt a magyar múzeumok, közgyűjtemények (levéltárak, könyvtárak) szakmai felügyelete, az ingó kulturális örökség felügyelete, a védelmével kapcsolatos állami feladatok ellátása. A Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetébe a következő intézmények (közgyűjtemények és gyűjteményi hivatal) tartoznak: I. Országos Levéltár, II. Országos Széchényi Könyvtár, III. Szépművészeti Múzeum, IV. Gyűjtemények és Néprajzi Múzeum, V. az Országos Természettudományos Múzeum és VI. a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége. Ez utóbbit a törvény „A nemzeti nagy közgyűjteményeken kívül a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetéhez kapcsolja..., mint a Nemzeti Múzeum egyes intézeteitől elkülönített, de annak önkormányzati szervezetébe illesztett hivatalt, megadván ezáltal a Nemzeti Múzeum és a Főfelügyelőség hatáskörébe tartozó többi közgyűjteményeink szükséges együttműködésének és egységes szempontú irányításának a tárgyi előfeltételeit." A hivatal élén álló országos főfelügyelő tisztsége tiszteletbeli volt, a hivatali feladató-