F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Esztergom, 1998. (Lővei Pál)

(következetlen azonban ennek jelölése, „Waigand", „W. J.", „ford.", „Ford." egyaránt előfordul). Szögletes zárójel állhat a Széless által használt kifejezés magyarázatánál, a fordításban is latinul szerepeltetett idézetek, kifejezések magyar fordításánál, a latinul idézett feliratokban szereplő rövidítések szövegközti feloldásánál. Nem egységes a kurziválás sem, a dőlt betűs részek helyettesíthetik a Szélessnél szereplő aláhúzást (de nem minden aláhúzás esetében van így), a latinnak meghagyott kifejezések zárójelbe tett fordítása is lehet kurzív, és van, amikor egy lefordított kifejezést értelmező, zárójeles másik szó lett dőltbetűs. A számozott jegyzetek mellett időnként csillagos lábjegyzet is szerepel, amely helyet adhat egyes magyarra fordított kifejezéseknél a Szélesstől használt latin fordulat megismétlésének, a latinul hagyott idézetek magyar fordításának, a szöveg közvetlen megértéséhez valóban szükséges, nem a jegyzetek közé tartozó, rövid szómagyarázatoknak és meghatározásoknak, valamint Széless esetleges olvasati tévedései helyesbítésének. Ezen a téren bizony elkelt volna a nagyobb következetesség, az ilyesfajta formai kérdések fordítói-jegyzetelői átgondolása és valamiféle szerkesztői szigor! Az eredeti szöveghez való hűség érdekében én csak a Szélesstől aláhúzott szöveget kurziváltam volna, a nála zárójelbe tett részeknél használtam volna a kerek zárójelet (vagy akár a kettősponttal bővítettet is), és az általa kihagyott, de a szöveg érthetősége, gördülékenysége érdekében szükséges kiegészítéseket szögletes zárójelbe helyeztem volna. A többi esetben a csillagozást választottam volna - az oldalak túlnyomó többségénél a magyar szövegtükör alatt az így megnövekedett számú lábjegyzet számára is elegendő lett volna a hely -, illetve a számozott jegyzetek még szélesebb körű használatát. Kevés olyan esettel találkoztam a magyar szöveg olvasása során, amikor szükségét éreztem a latin eredetiben való ellenőrzésnek. Leginkább bizonytalannak a kép és szobor szavak használata látszik. Az északi torony Szent Jeromos-szobra (4/1.§.: 65. old., 1. hasáb) az eredetiben bizony oltár (altar), így szerepel egyébként a 42. jegyzetben is. Nepomuki Szent János képét, márványból (3/8.§.: 61. old., 2. hasáb) alighanem akkor is szobornak fordíthatjuk, ha a szerző latinul icon-nak nevezte - máshol egyébként a hasonló alkotást statua-ként kezelte (7/4.§.: 123. old., 1. hasáb). A Bakócz-kápolna oltárán Szent Adalbert és Szent István ábrázolásai szobrok voltak, ahogy az imagines kifejezést fordították is, viszont korábban ugyanezek icones-ként mint kép kerültek be a magyar fordításba (2/4.§.: 39. old., 2. hasáb; 2/3.§.: 37. old., 2. hasáb). A 30. jegyzetben egyébként azt is meg lehetett volna jegyezni, hogy a barokk szobrok, újabbakra cserélésüket követően, a kisoroszi plébániatemplomba kerültek (vö.: Horler Miklós: A Bakócz-kápolna. 1987. 65.; Pest megye műemléki topográfiája - I. 459. Kisoroszi tárgyalásánál Szent Adalbert szobrát már Szent Gellértként határozta meg). A Porta Speciosa timpanonjában lévő imagines sanctae kifejezést a más műfajt jelentő „szentképek" helyett inkább szentek képeinek, szentek ábrázolásainak fordítottam volna (5/3.§.: 85. old., 2. hasáb). A propaiatinus nem helyettes nádor (8/5.§.: 135. old., 2. hasáb és 137. old., 1. hasáb), hanem alnádor. A Szélessnél zárójelben szereplő, „Albert korabeli elvek"-re történő hivatkozás a fordításban nem egészen indokolható, minden jelzés nélküli kiegészítéssel Nagy Szent Albertté változott (!/!.§.: 19. old., 1. hasáb), ez a feloldás bizony már lábjegyzetbe kí-