F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

SZEMLE - Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Esztergom, 1998. (Lővei Pál)

vánkozott volna, azzal együtt, hogy a Széless skolasztikus ismereteit fitogtató betoldás az Albertus Magnus néven sokkal közismertebb személyiségre vonatkozik. Helyes viszont, hogy lábjegyzetben magyarázatként szerepel Josephus Flavius neve, nála viszont a fordítás következetlen, egyszer „történész József, máskor a latin kifejezésnek megfelelő „Josephus hystoricus" alakban tűnik fel (2/7.§.: 47. old., 2. hasáb). Báncsa nembeli István érsek de Vancsa neve hol Vanczai, hol Váncsai, hol Váncsa alakban került be a fordításba (3/8.§.: 63. old., 1. hasáb; 4/1.§.: 65. old., 2. hasáb; 9/11.§.: 143. old., 2. hasáb), Vancsa és de Váncsa formája pedig egyaránt Váncsa lett (7/1.§.: 119. old., 1. hasáb; 9/16.§.: 155. old., 1. hasáb). Széless következetlensége már nem korrigálható, sőt, a fordításnak követnie is kell az eredetit, de a latinban egyező alakoknak a fordításban is egyeznie kellene. A latin de Vancsa formának mindenképen a Vancsai felelt volna meg, a feloldás és magyarázat pedig jegyzetbe való, ahogy az meg is történt. A humanizmus koráig indokolatlan a helynévből képzett családnevek végződését y-nal írni vagy fordítani. Mind Szélessnél, mind a fordításban Bánfi szerepel, a 240. jegyzetben mégis Gutkeled nembeli Bánfy Lukács érsek áll; a latin szövegben olvasható de Kanizsa vagy Kanizsai a fordításban helyesen mindenhol Kanizsai, a 131. jegyzetbe mégis Kanizsay került. A Szélessnél található Palocz a fordításban Palócz (1/1.§.: 19. old., 1. hasáb), a de Palocz egyszer Pálóczy (8/5.§.: 135. old., 1. hasáb), máskor Pálóczi lett (9/16.§.: 155. old., 2. hasáb), szerintem a Palocz és a Paloczi volna a helyes, a jegyzetben történő feloldásnál pedig a modern történeti irodalomban elfogadott Palóci. A Porta Speciosa szemöldökkövén olvasható porta patet vite ... szövegrész másolata Szélessnél az eredetinek megfelelően történt, vagyis egy tro szótöredékkel, utána pedig megjegyezte, hogy az „intro" szóból az „in" letörött. A fordításban a latin felirat ismétlésében már intro szerepel, a megjegyzés túlságosan pontos fordításával, miszerint 'a „be" le van törve' (4/7.§.: 79. old., 1. hasáb) - egy forráskiadvány esetében kicsit mulatságos megoldás, hiszen nyilvánvaló, hogy a magyar szöveg szempontjából is az in törött le. Nyilvánvaló elírás az, hogy „Mária a császár Fülöp fiától született leányunokáját jegyezte el törvényesen Lajossal, Ulászló fiával" (9/12.§.: 147. old., 1. hasáb), a valóságban Mária maga az eljegyzett leányunoka. A szöveg magyarázatát, interpretálását, a szakirodalomban való tájékozódást 251 alapos jegyzet segíti. A zárójelekhez, dőlt betűkhöz, családnevekhez hasonlóan az egységes összeszerkesztés hiányát, de egyben a jegyzetelés magas színvonalát jelzi, hogy a két szerző (Marosi Ernő és Horváth István) által jegyzett jegyzeteket elválasztó legjelentősebb ismérv az, melyikőjük használt kötőjelet a Szent Adalbert és a székesegyház, illetve a Szent István és a templom között, ahogy azt az akadémiai helyesírási szabályzat előírja, és melyikőjük nem - az utóbbinak attribuálható a képjegyzék és a címadás is. Az már korrektúra kérdése, hogy időnként ott is elmaradhatott a kötőjel, ahol egyébként a jegyzetelő amúgy általában kitette. (A szabály persze elég furcsának tűnik, hiszen a Szent és az István sokkal szervesebben látszik összetartozni, mint az István és a templom - ez lehet az oka annak, hogy a kötőjel használata egész szakirodalmunk-