F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
KIÁLLÍTÁS - Cs. Plank Ibolya: Cianotípiák Énlakáról. Galacanu Efstatia kiállításáról
KIÁLLÍTÁS 223 Cs. Plank Ibolya CIANOTÍPIÁK ÉNLAKÁRÓL Galacanu Efstatia kiállításáról 1997. augusztus 5-én nyílt meg Országos Műemlékvédelmi Hivatal Pincegalériájában Galacanu Efstatia önálló fotográfiai kiállítása Énlakáról. Több szempontból is érdemes néhány gondolatban utólag is foglalkoznunk ezzel a kamarakiállítással, hiszen Galacanu Efstatia mindannyiunk számára meglépést okozott képeivel. Kilépett és kiléptette nézőit egy pillanatra a megszokott rohanó világból. Régi fényképészeti technológiákkal szakfényképész eddig még nem kísérletezett intézményünkben, most először jelentek meg a megszokott műemléki témák valami egészen más megjelenítésben és megvilágításban. Egy régi fotográfiai technika, az úgynevezett „kék-negatív eljárás" (^cianotípia) alkalmazásával örökítette meg annak a kis lélekszámú erdélyi falunak néhány helyszínét, amely napjainkban jó eséllyel pályázik az UNESCO Világörökségének megtisztelő címére. Efi több ízben járt Erdélyben, tehát számos élménnyel és belső képpel rendelkezett ahhoz, hogy a szélesebb nagyközönség előtt is bemutassa legjobb és legkedvesebb énlakai fotóit. Ezúttal nem elsődlegesen a műemléki dokumentálás szándékával dolgozott, hanem megújult formában, Erdély rendkívül gazdag és szinte áttekinthetetlen, kissé szomorú és távoli világából örökített meg néhány kockát. A helyszíni felvételek után tovább nehezítette munkáját, és negatívjait - fotópapír helyett - vassókkal érzékenyített, merített papírra tette át. Szépia színű, sajátos szépségű cianotípiák születtek, hatásuk magát a rutinos fényképészt is meglepték. Jól tudjuk, a negatívot minden esetben a fényképezőgép mechanikája állítja elő. Ez most is így történt azzal a különbséggel, hogy Efi kezében a munka egészen más irányt kapott az expozíció után. A látens képnek a felületre való felvitele már nem automatikusan a megszokott nagyítógépek és fotóanyagok segítségével készült. A cianotípia esetében - a legtöbb fényképészeti eljárástól teljesen eltérően - nem valamely ezüst vegyület fényérzékenységén alapul a felvétel, hanem ferriammóniumcitrát és vörösvérlúgsó oldatából, tehát a vassók elegyéből készül az a fényérzékeny réteg, amelyet ezután pozitív képek, vagy rajzok, iratok másolására lehet felhasználni. Az eredeti cianotípia színe kék, de utókezeléssel különféle árnyalatokra színezhető, barnára, vörösre, zöldre, tetszés szerint. A cianotípia másik érdekessége, hogy fényérzékeny anyaga kötőanyag nélkül tapad a hordozóra, amely jelen esetben papír, de lehetne fa, kő, textil, kerámia is. E különleges eljárás előállításának gyakorlati munkafolyamatai eléggé időigényesek. A két komponensű fényérzékeny oldatot szűrés és némi pihentetés után ecsettel hordják fel a papírra. Száradás után az érzékenyített papírt másolókeretbe helyezik a
