F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Horváth Hilda: Az Emmer-palota

4. Budapest (Buda), Einmer-palota, 1865-1885. Szalonrészlet a zenesarokkal. Archív felvétel torokat, illetve igyekeztek kisebb csoportokat kialakítani egy-egy asztal körül a beszélgetéshez. Középen hatalmas kristálycsillár volt, a kandalló fölötti óriási, háromosztatú tükör két oldalára falikart szereltek, a helyi világítást biztosítva. Szinte kötelezően lennie kellett a szalonban - de más helyiségekben is - kandallónak, melyre, mint a jelen esetben is, gyertyatartókat, órát, illetve dísztárgyakat tettek (3. ábra). A szalonok igazi hangulatát azonban - a kor felfogásának megfelelően - a díszítményeknek, ezerféle apróságnak, képeknek, műtárgyaknak stb. kellett sugallniuk: így az asztalon festőién és a kandallópárkányon szimmetrikusan elrendezett tárgyaknak. Ugyanígy elképzelhetetlen a szalon virág nélkül, nagylevelű növényeket, főként pálmát helyeztek el hatalmas virágkosarakban, miként Emmerék is tették: több helyütt láthatók náluk - a főként fonott kosárba - ültetett délszaki növények, a lépcsőházban éppúgy, mint a szalonban. Ugyancsak a korabeli divatot követték más esetben is, mint például amiről Wohl Janka: Az otthon című, 1882-ben megjelent ízlésformáló könyvében is írt, miszerint a szalonban vagy nappaliban van helye a zongorának, a polgári zenélés legfőbb kelléké-