F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Horváth Hilda: Az Emmer-palota

5. Budapest (Buda), Emmer-palota, 1865-1885. Dohányzó. Archív felvétel nek, hacsak nincs külön zeneterem. Érdekesség, hogy a szalon bejárati ajtaja fölött zenélő puttószobrocskák voltak, és a festményeken ugyancsak hasonló figurák láthatók. Feszty Árpád idilli hangulatot árasztó művei a hangok világára, a zenére utalnak

9

. Mindez összefüggésben van azzal, hogy a szalon egyben a házi muzsikálás színtere is volt, ahol - az egyik archív felvétel szerint - a családtagok összegyűltek egy kis zenélésre (4. ábra). Elegáns, kecses nádfonatú támlásszékeket, kottatartót és virágkosarat helyeztek el a zongora mellé, a fogadószoba sarokerkély felé eső részében, melyet nem csak dobogóval emeltek ki: e szalonrészt két márványoszlopon nyugvó ívezetek különítették el, (fölöttük kör alakú áttörések neorokokó kovácsoltvas díszítéssel, a zárterkély előtt baldachinszerű rácsozattal), az oszlopok és a falpillérek közé dúsan faragott, neorokokó fakorlát került. A hangszer fölött pedig gazdagon ékített, cirádás stukkódíszítményekhez csatlakozó fali polcok voltak, rajtuk porcelánok és egyéb régiségek. (A „bibelot-gyűjtésen" kívül érdekessége a kornak, hogy ezeket az apróságokat mintegy ellensúlyozandó szívesen állítottak a szobákba nagy, akár embermagasságú szobrokat - erre is volt példa az Emmer-palotában, éppen a szalonban.) A zongora mellett kétszárnyas ajtónak álcázott, az alsó lábazati rész fölött hatalmas tükörrel borított felületek tágították ki a teret, és a színpadszerű emelvény hátterét képezték.