F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Váli István Csaba: A kandallófűtés vázlatos története

13. Eger, Kispréposti palota. Rokokó díszítésű kandalló, 1758. daságtalanabb fűtésmódnak tartja, mely megállapítások közül csak a másodikban volt igaza, mert a szerkezete lehetett ugyan egyszerű, fűteni azonban nem volt könnyű vele. Három kandallótípust ír le. Az első teljesen vagy részben a falban van, nyílása 1,10-1,60 m széles, 1,0-1,25 m magas, mélysége 0,8-1,2 m. Javasolja, hogy a kandallók tűztere magasabb legyen a szemöldöknél, hogy a füst ne menjen a szobába. Tűzkosár használatát ajánlja, hogy a tüzelőanyag alulról is kapjon oxigént. A második típusnál a kandalló fala elé 8-16 centiméterre fémlemezt építenek be, és a mögötte keletkező légteret a szobával járatok kötik össze. A harmadik kandalló hasonló elven működik, de a fal előtt áll, s fémlemeze íves kialakítású. A magyar építészhallgatókkal Schnedár összesen három nagyon egyszerű típust tartott célszerűnek megismertetni akkor, amikor Franciaországban, Angliában és Észak-Amerikában találmányok tucatjai foglalkoztak a kandallófűtéssel. Ez persze egyáltalán nem véletlen, hiszen kandallóval ebben az időben csak díszítették, de nem