F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Váli István Csaba: A kandallófűtés vázlatos története

14. Bajna, kastély. A terem kialakításával harmonizáló kandalló, 1834. fűtötték a főúri kastélyokat, palotákat, nagypolgári lakásokat.

45 A népi építészetben ismerték ugyan a kandallófűtést, de ez abban az időben nem képezhette az egyetem tananyagát. Miután Magyarországon a kandalló különösen mint hangulati elem volt igazán kedvelt, a meglévő darabok viszonylag jól dokumentáltak. Az 1250 körül épített visegrádi alsóvár öregtornya - a Salamon torony - már úgy épült, hogy minden szintjén volt kandalló

46 (4. ábra). Sajnos maguk a kandallók elpusztultak, csak nyomaik maradtak fenn. A 13. században még nem ismerték a cserépkályhát, így a reprezentatív királyi lakóterek fűtésére a kandallófűtés volt az egyetlen jó megoldás. Hasonló fűtésről a 15. század első feléből van ismét tudomásunk, igaz ekkortól már a kandalló nyílását keretező kőfaragványok is (részben vagy egészben) megmaradtak. A nagyvázsonyi vár lakótornya a 15. század első felében épült, feltehető, hogy kandallója (5. ábra) is ekkor készült.

47 A sarokkandalló füstgyűjtőjét két - homorú és domború negyedkörívből összeállított - gyámkő tartja. A füstfogó palást sarka lecsapott, a fal felé dől. A tűztér teljes egészében kint van a fal előtt. Sólymos várának sarokkandallójából csak a konzolok maradtak fenn, ennek füstgyűjtője téglalap alaprajzú lehetett.

48