F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Váli István Csaba: A kandallófűtés vázlatos története

A Rumford és Franklin kandallókkal kezdi Peclet az ismertetést, hangsúlyozva a feltalálók érdemeit.

28 Saját találmánya, a Peclet-féle kőszén- és koksztüzelésű kandalló a Rumford-kandalló új tüzelőanyagokhoz továbbfejlesztett változata volt. A kandalló padozata felett kivehető vagy fixen beépített vasrudakat helyeztek el a tüzelőanyag számára. A hamu így a kandalló padozatára hullott, nem gátolta a friss levegő bejutását. A vasrudak előtt levehető, mozgatható lap helyezkedett el. Fával való begyújtáskor a vaslapot a rudak elé helyezték. Ezáltal a levegő alulról áramlott át a tűztéren keresztül, miután így a kandalló nyílása leszűkült, a levegő sebessége megnőtt. Ez a felfokozott huzat megkönnyítette a szén vagy koksz meggyulladását. Amikor a tűz már jól égett, a vaslapot eltávolították, az égés lassúbbá vált és a sugárzó hőt is leadhatta a szoba melegítésére.

29 Az antracit kandalló szintén az előzőekhez hasonló típus, Amerikában használták. Évente egyszer gyújtották be, naponta kétszer, háromszor lerázták a hamut és feltöltötték tüzelővel. A l'Homond kandalló szintén a Rumford kandalló továbbfejlesztett változata.

30 Nyílásába fémkeretet helyeztek el, amelyben ellensúlyokkal ellátott, mozgatható lapok voltak. Ezzel a zsalurendszerrel lehetett szabályozni a beáramló levegő mennyiségét és 6. Vajdahunyad (Hunedoara), vár. Az ún. Kapisztránszobában álló kandalló, 1450 körül. Möller István rekonstrukciója