F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Váli István Csaba: A kandallófűtés vázlatos története

2. Az un. Rumford-kandalló keresztmetszete és alaprajza, 1800 körül Johann Winter 1658-ban módosította a kandalló szerkezetét.

14 A szén számára a kandalló hátsó falára egy kosarat tett, amely alá csövön vezette a friss levegőt. A kéménybekötés méretét fémlappal változtatta. Újításai hosszú életűnek bizonyultak. Nicolas Gauger 1713-ban a szénmonoxid mérgezést magán próbálta ki.

15 (A szénmonoxid a kandallót nemcsak kellemetlenné, de életveszélyessé is tette.) Kandallójának hátfala kettős volt, ez nem számított újnak, de az igen, hogy a tűz mögé egy fényes parabolatükröt tett, ami a hősugárzást a hátsó falról a szobába tükrözte. A kiképzés technikai nehézsége nem tette lehetővé széles körben való elterjedését. A tűztér alá kívülről vezette az égéshez szükséges levegőt, így a szoba csaknem huzatmentes lett. Johann Georg Leutmann 1723-ban konstruált kandallójában két helyen vezette be a friss levegőt, a tűztér alatt és a kandalló szájnyílásánál.

16 Ezzel a megoldással kívánta füstmentessé tenni a szobát. A kandalló hátsó falát parabolikusán képezte ki. A tűztéren csövet vezetett át, amelyen a szoba levegője áthaladva felmelegedett. Ez a megoldás később sok változatban tért ismételten vissza. Xavier de la Chabaussière ( 1752-1780) kandallója rendkívül lapos, összesen 15 cm mély volt.

17 A kis nyílás miatt a kéménynél nagyobb huzat keletkezett, hosszabb távon azonban mégsem vált be. Tűztere alatt hamuláda is helyet kapott, ez a megoldása viszont maradandónak bizonyult. Benjamin Franklin (1706-1790) amerikai fizikus és feltaláló hazájának párizsi nagyköveteként is dolgozott.

18 Mindkét helyen a kandalló volt az általános, ezért is érthető, hogy megpróbálta azt tökéletesíteni. 1742-ben jelent meg könyve a kandallófűtésről. Elképzelhető, hogy az előbbi kísérleteket nem ismerte (bár nem valószínű), de hasonló eredményre jutott mint elődei. Javasolta a kandallónyílás méreteinek szűkítését, a párkány minél mélyebben való elhelyezését. A régi kandallóba kél vaslap beépítését javasolta a füst terelésére. Ötletének továbbfejlesztett változatánál a vaslapok mozgathatóak voltak, így a kéménybekötés méretét szabályozni lehetett. A vaslapok a fűtőfelületet is növelték. Franklinnak nem ez a javaslata lett világsiker (ez a meghatározás nem túlzás, Széchenyinek a Buda-Pesti por és sár című könyvében is szó van a Franklin-kandallóról! (1. ábra)), hanem a „Pennsylvanián Fireplace" elnevezésű kandallóba helyezhető tűzhely.

19 Az Amerikába kivándorolt németek magukkal vitték hazai szokásaikat, így a