F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Váli István Csaba: A kandallófűtés vázlatos története

3. Az ún. Meissner-féle kandalló terve. 1821. zárt tűzhely használatát is. Franklin rájött, hogy köztük kevesebb a reumás, a megfázott, fogahullott és kisebb a gyermekhalandóság is, mint az angoloknál. Ráadásul jóval kevesebb tüzelőt fogyasztottak, ami ugyancsak nem volt megvetendő szempont. A kandallóról nem akart lemondani, hiszen a hagyományokhoz mereven ragaszkodó angolok leszármazottja volt, viszont a zárt tűzhely előnyeit is élvezni kívánta. Ebből azután egy tökéletesen felemás, de használható megoldás kerekedett ki. Az eredmény egy összecsavarozott öntöttvas elemekből álló kandallóbetét (1. ábra) lett, amelynek nyílását egy vaslappal lehetett lefedni. Ha nyitva volt a vaslap, akkor a tüzet éppúgy lehetett látni mint a kandallóban, ha pedig becsukták, akkor fűtött mint egy vaskályha. A helyzetet még azzal is cifrázta, hogy ennek a vaskályhának a füstjét a kandallóba vezette be úgy, hogy a kandallóban a hátsó fallal párhuzamosan - egy szabályozható nyílással - a kéménybe bekötött üreget alakított ki, és ezt kötötte össze a kandallóbetéttel. A tűztérhez vezetett friss levegő csatorna a padlóban kapott helyet, erre a hideg miatt szőnyeget javasolt tenni. A kandallóbetétben füstjárat volt a fűtőfelület növelésére. E találmánya bonyolultsága ellenére is hatásosan működött, esztétikailag kifogásolható megjelenése ellenére is elterjedt, bármely régi kandalló átalakítható volt a betét elhelyezésére. Jules Hardokin Mansart (1706-1776) francia építész két szomszédos helyiséget fűtő kandallót tervezett.

20 A forgatható vaslap hol az egyik, hol a másik szobába juttatta a tüzet. Nagy előnye volt, hogy a személyzet úgy tudott begyújtani, hogy nem kellett a szobába bemennie. James Sharp a Franklin-kandallóbetétet függetlenítette a kandallótól, közvetlenül a kéménybe kötötte azt. így jött létre a kandallókályha.

21