F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Váli István Csaba: A kandallófűtés vázlatos története

1. Az ún. Franklin-kandalló keresztmetszete és a kandallóbetét, 1740 körül megfagyott a lakomán!

9 Ahhoz, hogy enni tudjanak, az ujjaikat leheletükkel melegítették. Szinte érthetetlen, hogy mindezek ellenére a franciák az angolokkal együtt ragaszkodtak a kandallófűtéshez akkor is (talán a tűz varázsa miatt?), amikor a szomszédos országokban a cserépkályha!utést már évszázadok óta használták. A kandallók hibái - azon kívül, hogy hatásfokuk alacsony volt - több okra vezethetők vissza. Meglepő az egyik. Amikor a kandallófűtés elterjedt, az ablakokat nem zárta semmi, vagy csak nagyon rosszul egy fatábla. A jól záródó ablakok elterjedésével a kandallók elkezdtek erősen füstölni.

10 A kandalló tüzéhez sok levegő kellett, és ha ezt nem tudta az ablakon keresztül megkapni, beszívta a kéményen át. Ekkor természetesen a füst a szobában maradt. A szél és a napsütés is visszanyomhatta a szobába a füstöt, s így újra csak a szoba piszkolódott be. Ha a szomszédos házak magasabbak voltak, és a kéménynek nem volt huzata, az eredmény ugyanaz lett. Ha a füstgáz hőmérséklete alacsony volt, nem tudta a kéményben lévő levegőt maga elől kitolni, a füst nem jutott a szabadba. Ha egy helyiségben az eltérő oldalfalon több kandalló volt, akkor az egyik kémény a levegő beszívását végezte, így a füst a szobában maradt. A sugárzó hő ráadásul élettanilag kedvezőtlen, amíg a kandalló felé eső oldalunk majd megsül, a másik majd megfagy. A kandalló okozta állandó légmozgás további kellemetlenséget jelentett, sőt betegségek forrása is volt. Ezt jól le lehetett mérni a 18. század Amerikájában, ahol különböző hagyományú népek azonos éghajlati viszonyok közt éltek egymás mellett. A németeknél, ahol a zárt kályha terjedt el, sokkal kisebb volt a csecsemő- és gyermekhalandóság, mint a kandallóval fűtő angoloknál!

11 A kandalló kényelmetlensége és rossz hatásfoka sok kísérletezőt rávitt új megoldások keresésére. Ezek közül a legtöbb hamvába holt, de némelyik még ma is használatos. Haladjunk időrendi sorrendben az újítók javaslatain. Louis Savót 1614-ben a Louvre számára tervezett kandallókat.

12 A tűzteret felemelte a padló fölé 8-10 centiméterre. Az itt elhelyezett öntöttvas lemez alá áramlott a szoba levegője, és a kettős hátfalba jutva felmelegedve tért vissza a szobába. Másik ötlete a kőszénfűtéses kandalló új szerkezete volt. A szenet vasrudakból álló rostélyra helyezte, ez alá egy átlyukasztott vaslapot tett a lehulló parázs továbbégetésére. A tűz alulról kapta a friss levegőt. Mindkét ötlete időtállónak bizonyult. Angliában már a 16. században is használták a szenet fűtésre, első módosítási kísérletük a 17. század közepéről származik egy Bingham nevű feltalálótól.

13 Javaslata bonyolult volt, a begyújtást segítette elő. Nem volt életképes megoldás.