F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Somorjay Sélysette: 18. századi városi lakóépületek belső kialakítása. Funkció és dekoráció kapcsolata a lakóhelyiségekben

MŰHELY 135 Somorjay Sélysette 18. SZÁZADI VÁROSI LAKÓÉPÜLETEK BELSŐ KIALAKÍTÁSA* Funkció és dekoráció kapcsolata a lakóhelyiségekben A fénykép korát megelőzően a lakóépületek belső kialakításának kutatásakor elsősorban inventáriumokra, kortárs feljegyzésekre és az épületfeltárások eredményeire hagyatkozhatunk. Az adatokat azonban a legtöbb esetben nem lehet egyértelműen értékelni, ha vizsgálatunkat egy-egy épületre szűkítjük. Ezt a tipikusnak mondható nehézséget szemlélteti a Pécs belvárosában álló, Schönherr-ház néven ismert épület.

1 A feltárás során az emelet valamennyi utcai szobájában jól restaurálható, 18. századi szobafestés vált ismertté. A ház egyike a korszak jelentősebb pécsi polgári épületeinek. Tulajdonosa Hoicsy Mihály, akit 1741-ben Mária Terézia emelt a nemesek sorába, s aki 1783-ban - a falképek meglehetős biztonsággal keltezhető időpontjában Baranya vármegye alispánja volt.

2 Ennek ellenére egykori berendezésére, vagy akárcsak a helyiségek funkcionális beosztására vonatkozó írott forrás nem áll rendelkezésünkre. Pontosan tíz évvel később, 1793-ban tartózkodott Pécsett Hofmansegg gróf, aki élményeit levelekben megosztotta Szászországban élő nővérével.

3 Ezekből tudjuk többek között, hogy ebédre és vacsorára majd minden nap az alispán látta vendégül. Csakhogy 1793-ban Hoicsy Mihály már nem volt hivatalban. Csupán feltételezzük, hogy a Schönherr-ház is azon otthonok közé tartozott, amelyek vendégszeretetét Hoffmansegg élvezhette, s amelyek szép kialakításáról elismerőleg emlékezik meg. íme egy olyan gyakori eset, amikor az írott adatok és a feltárás során napvilágra került tárgyi emlékek önmagukban informatívak, mégsem lehet őket egymásra vonatkoztatni. Ha azonban vizsgálatunkat nem egyetlen objektumra szűkítve végezzük, hanem a rekonstruált alaprajzokat, inventáriumokat, a kutatások során regisztrált falképeket egymással összefüggésben értelmezzük, akkor a 18. századi lakóterekre vonatkozóan eljuthatunk néhány általános megállapításhoz. A továbbiakban ezért arra teszünk kísérletet, hogy a 18. századi városi lakóépületeken belül az egyes terek használatát korabeli inventáriumok alapján meghatározzuk, és az ismert falképegyüttesek segítségével kapcsolatot keressünk a különféle tértípusok valamint a dekoráció bizonyos ismétlődő jellegzetességei között. A pécsi alaprajzon az 1783-as állapot rekonstrukcióját látjuk (1. ábra). Ebben az időben két szomszédos ház összeépítésével alakították ki a piano nobile utcai teremsorból és egy udvari traktusból álló alaprajzát, amely minden - nyilvánvalóan az adottsá* A németországi „Arbeitskreis für Hausforschung" 1996-ban Székesfehérváron megrendezett ülésszakán elhangzott előadás szövege