F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Igaz Rita: Francia interieurművészet a 18. század közepén. Jaques-Françis Blondel elméletben és gyakorlatban

A helyiség szintén kőboltozatú, egyik sarkában, nem messze a pohár- és edénycsöpögtetőtől, mázas téglával kirakott kiöntővel. A polcokon a víz szállítására szolgáló mély tálakat, üvegeket, hasas kőedényeket és korsókat tároltak. Ez a kor legnagyobb hatású építészetteoretikusa és tanára által tervezett kastély mintapéldáját adja azoknak a 18. század közepén általánosan elterjedt szezonális nemesi lakhelyeknek, amelyekben létrejött és kikristályosodott az a legapróbb részleteket is átható, magas fokú és egységes művészet, ami az antik hagyományokhoz való visszatérés előtt követendő példájává vált az egész európai kontinens születési- és pénzarisztokráciájának, vagyis azoknak, akik a korszak nehézségei ellenére is megengedhették maguknak a szórakozást, a nyugalmat, a kényelmes visszavonulást, s akik ezekben a korszakot tükröző épületekben hivalkodás nélküli nemességet és pompa nélküli szépséget kerestek, hogy múlékony földi örömeiknek keretet teremtsenek. JEGYZETEK 1. Denis Talon parlamenti bírósági elnök számára épült. Strandberg, R.: Le château d'Issy. La construction de Pierre Bullet. In: Gazette des Beaux-Arts, 1980/2. 197-208. 2. Hautecoeur, Louis: Histoire de F architecture classique en France. Paris, 1950. III. 459. 3. Franciaországban leginkább a pompeji és hcrculaneumi ásatások eredményei valamint Montesquieu: Essai sur le gout (1758), Voltaire: Embellissements de Paris (1749), Piranesi: Delia Magnificenza ed Architettura de Romani (1761), Cochin, Charles-Nicolas: Observations sur lés antiquités d'Herculanum (1749), Laugier, Marc-Antoine: Essai sur l" architecture (1753) és Blondel e cikkben felsorolt művei gyorsítják ezt a folyamatot. 4. Kruft, Hanno Walter: Geschichte der Architekturtheorie. München, 1991. 165-168. 5. A fontosabbak kronológiai sorrendben: Besançon: Hotel Petit de Marivat Párizs: a College Louis-le-Grand új színházának dekorációja Metz: Városháza Metz: Püspöki palota Cambrai: Érseki palota 6. Germain Boffrand kora egyik legnevesebb francia építésze, aki híres építészetelméleti műve a „Livre d'architecture" (1745) mellett termékeny gyakorlati építészi tevékenysége eredményeként számos kiemelkedő rangú épületet is hagyott az utókorra: Párizs: Hotel Le Brun, Hotel Amelot, Hotel de Tarcy, Hotel Soubise belső dekorációja, Malgrange: kastély. 7. Az 1760-as években Blondel kialakítja a Place d'Armes új arculatát. Itt építi fel a katedrális hoszszanti oldalával párhuzamosan a városházát, a harmadik oldalon az őrség épületét, majd a teret két balusztráddal összekötött díszkúttal zárja le. A katedrálishoz új homlokzatot épít, s előtte kialakítja a Place de la Cathedrale-t, amelynek hosszanti oldalait a parlament új épülete és a püspöki palota övezik. Utolsó itteni munkájaként átépíti a katedrális szentélyét. 8. Az építtető Alexandre de Forestier d' Osseville ősei flandriai grófi családból származtak, s unokatestvérük, Matildé királyné Normandiába költözése után telepedtek le ők is itt. A krónikák szerint a család a 12. századtól kezdve hatalmas és gazdag. Az egyik ős 1173-ban aláíróként szerepel II. Henrik angol király kíséretében Földnélküli János házassági szerződésének aláírásakor, egy másik pedig a 15. században Cherbourg kormányzójaként szerepel. A 17. századtól a család több ágát is ismerjük, s tudjuk, hogy egy Mme Osseville 1713-ban irodalmi szalont tart fenn Caenben, ahol Voltaire is megjelenik, amíg túl liberális felfogása miatt ki nem utasítják. Alexandre Le Forestier d'Osseville, az építtető műszaki végzettségű volt, Caen városának és Alsó-Normandia parti területeinek főmérnöke. 1739-ben veszi feleségül Jeanne Gábriellé de Beaurepaire-t, akinek hozományaként Vendreuve tulajdonosává válik.