F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)

MŰHELY - Igaz Rita: Francia interieurművészet a 18. század közepén. Jaques-Françis Blondel elméletben és gyakorlatban

9. Boffrand, Germain: Livre d' architecture, Paris, 1745. 10. Blondel i. m. Architecture françoise, I. „Régles sur la distribution" c. fejezet 11. A ..convenance" elvének megfelelő ez a kialakítás. Blondel, Jacques-François: Cours d'architecture. V. 90. 12. Blondel, Jacques-François: Cours d'architecture. V. 121-124. 13. Feray, Jacques-François: Architecture intérieure et décoration en France. Paris, 1988. 197. 14. Blondel, Jacques-François: De la Distribution des maisons de plaisance et de la decoration des édifices en général. Paris, 1737-1738. 15. Charles Etienne Briseux (1660-1754), Blondel idősebb kortársa elméleti műveivel hatott kora építészeire, s „L' Art de bien bâtir des maisons de campagne ... (1743) c. könyvében ír az enfilade elhelyezéséről és kialakításáról. 16. Encyclopédie ou Dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers. Szerk. Denis Diderot és Jean-Baptiste Le Rond d'Alembert. Paris, 1751-1766. Készült a francia Akadémia megbízásából. 17. Ilyeneket találunk - természetesen Versailles-on és a Louvre-on kívül - pl. Hercule Mériadec de Soubise herceg Boffrand által kialakított párizsi palotájában, vagy a szintén párizsi Palais Royalban, amelyet Contant d'Ivry alakított ki az Orleans-i hercegnőnek. 18. Blondel i. m. Cours d'architecture. V. 105-107. 19. Jombert maga is foglalkozott építészetchnélettel, de elsősorban mint ilyen témájú művek kiadója volt ismert. Rita IGAZ FRANZÖSISCHE INTERIEURKUNST UM DIE MITTE DES 18. JAHRHUNDERTS Jacques-François Blondel in der Theorie und der Praxis Die repräsentativen Bauten, die die Regierung des Sonnenkönigs karakterisiert hatten, wurden in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts durch die Errichtung von dem veränderten Zeitgeist entsprechenden städtischen Palais und ländlicher Schlösser abgelöst. Anstatt des bisher in der Formung des Geschmacks und der Mode die leitende Rolle spielenden Versailles blickte alles auf paris. Auch der Kreis der Bauherren weitete sich aus. Außer dem König und seiner Familie, sowie dem alten Adel schließen sich nun diesen auch die Verteter der Geldaristokratie an und bringen gemeinsam den ihre Wohnungen bis in die kleinsten Details determinierenden einheitlichen, „rocaille" genannten Stil zustande. Dieser wird in dem bisher italienische Vorbilder befolgenden Europa überall Anhänger finden bis in die zweite Hälfte des 18. Jahrhunderts, das Zeitalter des Rückkehrs zu den antiken Traditionen. Zum herrschenden Gebäudetyp werden die in der inneren Raumfolge und Dekoration einander gegen seitig beeinflussenden Stadtpalais und Landschlösser, bzw. „maison de plaisance". Diese Gebäude sind schon von menschlichen Dimensionen, meistens mit blockartiger grundrißlicher Disposition, hinter der Hauptfassade mit mehrreihiger Raumanordnung, kleinteilenden Scheidewänden, mit im Inneren für ein intime-