F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1998)
MŰHELY - Igaz Rita: Francia interieurművészet a 18. század közepén. Jaques-Françis Blondel elméletben és gyakorlatban
A kastély kerti homlokzatának északi sarokszobáját, az enfilade záró helyiségét egy dohányzó (9. ábra) képezi. Ez a kis szalon, mely hasonlóképpen az enfilade déli lezárását képező „pasztelek szalonjához", alacsony mennyezetű intim kis helyiség, kizárólag a dohányosok részére volt fenntartva. A traktátusok szerint az ilyen kis, speciális funkciójú helyiségek díszítésénél minden apróságra ügyelve arra kell törekedni, hogy derűs, vidám és ízléses dekorációt hozzunk létre. Legmegfelelőbb dísz itt is a festett vagy lakkozott lambéria, esetleg a lambériakeretbe feszített textília, de néha a tükör is megengedett. Vendreuve-ben lambériát és cameába, vászonra festett itáliai tájábrázolást találunk, ami praktikus megoldásnak tűnik arra gondolván, hogy ha a falakat textillel vonnák be, az ugyanúgy impregnálódna a dohány illata által, mint az ebédlő az ételszagtól. Ezeket a Vendreuve-ben is megtalálható, gazdagon kiképzett kis helyiségeket nem a 18. század hozta létre, de ez a kor volt az, amely díszítettségükkel a nagy reprezentatív terek rangjára emelte őket. A vesztibülbe visszatérve még egy két helyiségből álló szárnyrészt találunk dél felé, az udvari oldalon. E két helyiség két kövezett padlózatú, s lambériás díszű szobát rejt, melyeket keskeny, hallszerű átjáró választ el egymástól, s amelyeknek ajtajai már nem egy tengelyben helyezkednek el. A díszesebbik a vesztibülből közvetlenül nyíló hálószoba (10. ábra), amely az építkezés idejét követő évtizedben a házikisasszonyé volt, már egyszerűbb, XVI. Lajos stílusú lambériaborítást kapott, s ebbe a faburkolatba illesztették bele a szoba fűtését szolgáló kandallót. Az ablakkal szemben lévő falon, a sarokba állítva helyezték el a szintén baldachinos ágyat, s ennek kárpitja alkóv híján a szoba néhány bútorának huzatával harmonizál. Mind az ebédlő mellett, mind a déli szárnyban a szobák között rejtett folyosókat találunk, amelyek megkönnyítették a személyzet közlekedését úgy, hogy szinte észrevétlenül mozogva ne zavarják gazdáikat. Ezekről a kis folyosókról nyílnak azok a fából készült lépcsők is, amelyek szintén a szolgák mozgását könnyítették meg, ebben az esetben az épület különböző szintjei között. E lépcsők vezettek az alagsorba, ahol a kastély normális működéséhez szükséges összes kiszolgáló helyiséget helyezte el Blondel. Itt volt a konyha, a mosókonyha, a különböző élelmiszerraktárak (hús, zöldség, ...), a borpince, s Normandiában lévén egy külön almaborpince is, de itt volt található a személyzet (szakács, lakáj, fehérneműkészítő, kocsis, kertész, ...) közös szálláshelye is. A konyhának kényelmi szempontok miatt a kastélyban való elhelyezése a 18. században jött divatba. Korábban az erős szagok, a konyha működésével együtt járó nagy zaj és a szennyvíz elvezetésének nehézsége miatt ezt a helyiséget mindig a melléképületekben helyezték el, ahonnan általában egy földalatti folyosón keresztül szállították az ételeket a kastélyba az uraknak, míg a személyzet a melléképületben étkezett. Vendreuve-ben a konyhának a kastélyban való elhelyezése azért is meglepő, mert Charles-Antoine Jombert-rel 19 együtt éppen Jacques-François Blondel volt a konyha melléképületben való elhelyezésének fő propagátora. A kőpadlózatú, kőfalú és kőboltozású konyha gyakorlatilag teljes egészében megőrizte eredeti formáját. A különböző funkciókra szánt különböző tűzhelyek, a mechanikus szerkezettel forgatott nyárs, a külön részben elhelyezett cukrászsarok, s a hallatlan nagy formai változatosságot mutató réz- és agyagedények mind e kor szokásainak a bizonyítékai. A konyhából közvetlenül nyílik az úgynevezett vizes helyiség, amelyben egy máig használt belső kutat találunk.
